Nagyi, mesélj! V
Bobby Leng:
Nagyi, mesélj! V.
-verses mese-
Amikor jött a nagy vihar
Kisunoka félt
Nagyanyóját kérlelte, hogy
Mondjon egy mesét.
Nagyanyóka belekezdett
Oly dolgot mesélt
Amilyet gyerekkorában
Ő megélt, megélt.
Mesélte, hogy anyukája
Hogyha jött vihar
Ébresztette mindőjüket
Oly hamar, hamar.
Ameddig a vihar tartott
Tilos aludni
Mert ha a villámlás becsap
Kell menekülni.
Ki a házból, futni gyorsan
Nagyon gyorsan ám
Egy-kettőre, hogyha becsap
A villám, villám.
Mert ha elaludtunk volna
- Mondja nagymama
Fel se tudna ébreszteni
Már soha, soha.
Ezért kell hát jól figyelni
Ha közelg vihar
Ne érjen váratlan minket
Villám, zivatar.
Ablakokat jól becsukni
S ajtót mindet ám
Nem szabad hogy huzat legyen
Kedves unokám.
Ki kell oltani a tüzet.
A villám becsap!
Elektromos készüléket
Bedugva ne hagyd!
Antenna meg villanyáram
Mint mágnes, olyan:
Odavonzza, odahúzza
Hidd el, komolyan!
Ablakoknál állni tilos
Villám megijeszt
Akkora a fényereje
Könnyen vak lehetsz.
Hogyha dörgést hallottunk mi
Mindig azt mondták:
A Szent Péter gurigatja
Boros hordaját.
Ha pedig az eső esett:
Szűz Mária sír
Szomorkodik az emberek
Baján, kínjain.
Fütyülni, és énekelni
Tilos viharba’
Mert megharagszik reánk a
Szép Szűz Mária.
Ilyenkor csak imádkozni
Csak azt volt szabad
Összebújtunk és reszkettünk
A vihar alatt.
Azután már aludhattunk
Hogyha elhaladt
A levegő felfrissült, ha
Eső elszaladt.
Bizony így volt, kisunokám
- Mondja nagymama
Háznak legyen becsukva az
Összes ablaka.
Sok nagy házon, háztetőkön
Villámhárító
Ha belecsap, levezeti
Földbe villámot.
Egyszer volt egy olyan eset
Kicsi unokám
Aratáskor jött egy vihar
Nagyon gyorsan ám.
Arattak az emberek a
Messze határba’
A villám meg lecsapott a
Búzatáblába.
A kombájnok már rég álltak
Mindet otthagyták
Csak egy ember maradt még
És valamit csinált.
Mikor végzett, kiszállott a
Gépből, kombájnból
De elkésett, mert a villám
Épp belevágott.
Ahogy egyik lábát éppen
Földre letette
Azonmód a villám akkor
Szénnéégette.
Rajta keresztül a villám
A földbe szaladt
Még a föld is feketére
Gyémánttá olvadt.
A villám a kombájnjába
Abba ütött be
És keresztülszaladt rajta,
S agyonütötte.
Ilyen eset volt máskor is
De ott nem villám
Hanem nagy magasfeszültség
Okozott halált.
Sokezer Volt áram futott
Vezeték-drótban
Alatta szántott az ember
Éppen traktorral.
Sajnos, éppen leszakadt a
Szörnyű vezeték
A traktorra ráesett, de
Észre se vették.
Nem értette szegény pára
Miért állt meg ott
A gépe, és hogy megnézze
Ki is szállt legott.
Ám amikor kiszállt volna
A szerencsétlen
Akkor szaladt át őrajta
Mert így leföldelt.
Ott is ugyanaz lett, mint a
Villám esetén:
Fekete szén lett a föld a
Becsapás helyén.
Olyan kemény, mint a gyémánt
Törni sem lehet
Annyira nagy az erő ott
Bizony, gyerekek.
Megolvadt, mint nagy melegben
Aszfalton szurok
De le is hűlt azonnyomban
S lett kemény burok.
Bizony-bizony, vigyázni kell
Hogyha jön vihar
Iszonyatos áramerőt
A felhő takar.
Amikor meg kisül, s izzik
Fénye elvakít
Jaj, csak nehogy eltaláljon
Végül valakit.
Láttam én már olyan fát, mi
Derékba törött
Csak a csupasz törzse maradt
Mert lombja ledőlt.
Minden nyáron belevágott
A kósza villám
Szegény fának a törzse már
Széjjelhasadt ám.
Csodájára jártak sokan
Sokféle népek
Ma is áll még kiszáradtan
Csonkja szegénynek.
A vihar, a zivatar az
Oly nagy ős-erő
Nem tudni, hogy hova tart és
Honnan jön elő.
Olyan játszi könnyedséggel
Sodor el bármit
Rettenetes mennyiségű
Vizet ránkzúdít.
Megmutatja ilyenkor, hogy
Az ő ereje
Milyen hatalmas, és nincs, mi
Vetekszik vele.
Mint egy fűszál, úgy bánik el
Bármi- s bárkivel
Úgyhogy a ős-természettel
Jól vigyázni kell.
Tisztelni kell, mert mivelünk
Akármit tehet
Mit csak akar! És ezellen
Tenni nem lehet.
Igába mi nem hajthatjuk
Nem uralhatjuk
Befogni az ő erejét
Soha nem tudjuk.
Házainkat, erdőinket
Könnyen elviszi
Akármit is építettünk
Semmivé teszi.
Semmik vagyunk, nem számítunk
Semmit őneki
Ha a földet szél tépázza
Jégeső veri.
Sokat rontottunk az élet-
Esélyeinken
Szabályoztunk folyót, s vágtuk
Az erdeinket.
Nemcsak a vadvilág csökkent
Nekünk se lett jobb
Időjárás-változást ez
Bizony okozott.
Ártereink megszűntek, és
Az erdő fogyott
Így a szokott kipárolgás
Esőt nem hozott.
Fák és hegyek, folyók, völgyek
Meg nem állítják
Mostmár a sok felhőt, mik az
Esőt szállítják.
Megakadni nem tud miben
S terhét elviszi
Más vidékre, és ott aztán
Mindet leteszi.
Ezért van, hogy ahol esik
Ott nagyon esik
Ahol pedig szárazság van
Hiába lesik.
Ott nagyon nagy a forróság
S kevés az eső
Ott nincs ártér, csalitos, meg
Ártéri erdő.
Belenyúlni természetbe
Nem mindig okos
Mert a változás lehet hogy
Csak rosszabbat hoz.
Sokan tapasztalták már ezt
Aztán jött a baj:
Vagy nagyon átázott, vagy ki-
Száradt a talaj.
Gyönyörű a természet, de
Vigyázzunk vele:
Ezerféle veszélyt rejt, de
Ne haljunk bele.
Hogyha szabad téren ér a
Nyári zivatar
Jobb, ha lehasalsz a földre
Hogy ne érjen baj.
Mert a villám kimagasló
Dolgokba becsap
Ezért ne állj be fa alá
Zivatar alatt.
VÉGE
Nagyi, mesélj! V.
-verses mese-
Amikor jött a nagy vihar
Kisunoka félt
Nagyanyóját kérlelte, hogy
Mondjon egy mesét.
Nagyanyóka belekezdett
Oly dolgot mesélt
Amilyet gyerekkorában
Ő megélt, megélt.
Mesélte, hogy anyukája
Hogyha jött vihar
Ébresztette mindőjüket
Oly hamar, hamar.
Ameddig a vihar tartott
Tilos aludni
Mert ha a villámlás becsap
Kell menekülni.
Ki a házból, futni gyorsan
Nagyon gyorsan ám
Egy-kettőre, hogyha becsap
A villám, villám.
Mert ha elaludtunk volna
- Mondja nagymama
Fel se tudna ébreszteni
Már soha, soha.
Ezért kell hát jól figyelni
Ha közelg vihar
Ne érjen váratlan minket
Villám, zivatar.
Ablakokat jól becsukni
S ajtót mindet ám
Nem szabad hogy huzat legyen
Kedves unokám.
Ki kell oltani a tüzet.
A villám becsap!
Elektromos készüléket
Bedugva ne hagyd!
Antenna meg villanyáram
Mint mágnes, olyan:
Odavonzza, odahúzza
Hidd el, komolyan!
Ablakoknál állni tilos
Villám megijeszt
Akkora a fényereje
Könnyen vak lehetsz.
Hogyha dörgést hallottunk mi
Mindig azt mondták:
A Szent Péter gurigatja
Boros hordaját.
Ha pedig az eső esett:
Szűz Mária sír
Szomorkodik az emberek
Baján, kínjain.
Fütyülni, és énekelni
Tilos viharba’
Mert megharagszik reánk a
Szép Szűz Mária.
Ilyenkor csak imádkozni
Csak azt volt szabad
Összebújtunk és reszkettünk
A vihar alatt.
Azután már aludhattunk
Hogyha elhaladt
A levegő felfrissült, ha
Eső elszaladt.
Bizony így volt, kisunokám
- Mondja nagymama
Háznak legyen becsukva az
Összes ablaka.
Sok nagy házon, háztetőkön
Villámhárító
Ha belecsap, levezeti
Földbe villámot.
Egyszer volt egy olyan eset
Kicsi unokám
Aratáskor jött egy vihar
Nagyon gyorsan ám.
Arattak az emberek a
Messze határba’
A villám meg lecsapott a
Búzatáblába.
A kombájnok már rég álltak
Mindet otthagyták
Csak egy ember maradt még
És valamit csinált.
Mikor végzett, kiszállott a
Gépből, kombájnból
De elkésett, mert a villám
Épp belevágott.
Ahogy egyik lábát éppen
Földre letette
Azonmód a villám akkor
Szénnéégette.
Rajta keresztül a villám
A földbe szaladt
Még a föld is feketére
Gyémánttá olvadt.
A villám a kombájnjába
Abba ütött be
És keresztülszaladt rajta,
S agyonütötte.
Ilyen eset volt máskor is
De ott nem villám
Hanem nagy magasfeszültség
Okozott halált.
Sokezer Volt áram futott
Vezeték-drótban
Alatta szántott az ember
Éppen traktorral.
Sajnos, éppen leszakadt a
Szörnyű vezeték
A traktorra ráesett, de
Észre se vették.
Nem értette szegény pára
Miért állt meg ott
A gépe, és hogy megnézze
Ki is szállt legott.
Ám amikor kiszállt volna
A szerencsétlen
Akkor szaladt át őrajta
Mert így leföldelt.
Ott is ugyanaz lett, mint a
Villám esetén:
Fekete szén lett a föld a
Becsapás helyén.
Olyan kemény, mint a gyémánt
Törni sem lehet
Annyira nagy az erő ott
Bizony, gyerekek.
Megolvadt, mint nagy melegben
Aszfalton szurok
De le is hűlt azonnyomban
S lett kemény burok.
Bizony-bizony, vigyázni kell
Hogyha jön vihar
Iszonyatos áramerőt
A felhő takar.
Amikor meg kisül, s izzik
Fénye elvakít
Jaj, csak nehogy eltaláljon
Végül valakit.
Láttam én már olyan fát, mi
Derékba törött
Csak a csupasz törzse maradt
Mert lombja ledőlt.
Minden nyáron belevágott
A kósza villám
Szegény fának a törzse már
Széjjelhasadt ám.
Csodájára jártak sokan
Sokféle népek
Ma is áll még kiszáradtan
Csonkja szegénynek.
A vihar, a zivatar az
Oly nagy ős-erő
Nem tudni, hogy hova tart és
Honnan jön elő.
Olyan játszi könnyedséggel
Sodor el bármit
Rettenetes mennyiségű
Vizet ránkzúdít.
Megmutatja ilyenkor, hogy
Az ő ereje
Milyen hatalmas, és nincs, mi
Vetekszik vele.
Mint egy fűszál, úgy bánik el
Bármi- s bárkivel
Úgyhogy a ős-természettel
Jól vigyázni kell.
Tisztelni kell, mert mivelünk
Akármit tehet
Mit csak akar! És ezellen
Tenni nem lehet.
Igába mi nem hajthatjuk
Nem uralhatjuk
Befogni az ő erejét
Soha nem tudjuk.
Házainkat, erdőinket
Könnyen elviszi
Akármit is építettünk
Semmivé teszi.
Semmik vagyunk, nem számítunk
Semmit őneki
Ha a földet szél tépázza
Jégeső veri.
Sokat rontottunk az élet-
Esélyeinken
Szabályoztunk folyót, s vágtuk
Az erdeinket.
Nemcsak a vadvilág csökkent
Nekünk se lett jobb
Időjárás-változást ez
Bizony okozott.
Ártereink megszűntek, és
Az erdő fogyott
Így a szokott kipárolgás
Esőt nem hozott.
Fák és hegyek, folyók, völgyek
Meg nem állítják
Mostmár a sok felhőt, mik az
Esőt szállítják.
Megakadni nem tud miben
S terhét elviszi
Más vidékre, és ott aztán
Mindet leteszi.
Ezért van, hogy ahol esik
Ott nagyon esik
Ahol pedig szárazság van
Hiába lesik.
Ott nagyon nagy a forróság
S kevés az eső
Ott nincs ártér, csalitos, meg
Ártéri erdő.
Belenyúlni természetbe
Nem mindig okos
Mert a változás lehet hogy
Csak rosszabbat hoz.
Sokan tapasztalták már ezt
Aztán jött a baj:
Vagy nagyon átázott, vagy ki-
Száradt a talaj.
Gyönyörű a természet, de
Vigyázzunk vele:
Ezerféle veszélyt rejt, de
Ne haljunk bele.
Hogyha szabad téren ér a
Nyári zivatar
Jobb, ha lehasalsz a földre
Hogy ne érjen baj.
Mert a villám kimagasló
Dolgokba becsap
Ezért ne állj be fa alá
Zivatar alatt.
VÉGE