Nagyi mesélj IV
Bobby Leng:
Nagyi, mesélj! IV.
verses mese
Nagyanyóka, te hol laktál
Azelőtt, azelőtt?
Városi vagy, vagy családod
Rég faluról feljött?
Igen, régen a vidékről
Feljöttünk, jöttünk fel
Örülök, hogy téged ez is
Érdekel, érdekel.
Hogy volt akkor, hol laktatok
Nagyanyó, nagyanyó?
Milyenek voltak a nyarak
Meg ha nagy volt a hó?
Hogyha nyár volt, csónakházba
Lementünk, lementünk
Csónakázni, strandolni ott
Szerettünk, szerettünk.
Nem aszfalt volt, gránitkocka
Volt még az utcakő
Nem olvasztotta azt meg ám
Semmilyen nyári hő.
Kocka alakú volt, szürke
Egyforma, egyforma
Félköríves minták voltak
Belőle kirakva.
Sárga színű, aranysárga
Keramittégla volt
Sokhelyütt, a nép azokon
Bandukolt, bandukolt.
Fényes, csúszós, de nem kopott
Soha el, hol van már?
Aszfalt olvad az utakon
Ha itt a forró nyár.
Szóval, kockakövekkel volt
Minden út kirakva
Nem lehetett volna gyorsan
Száguldozni rajta.
Azon döcögtek akkor még
A jó lovaskocsik
Lóvontatású kocsiban
Utazni volt a sikk.
Télen meg, ha sok hó esett
Eltakarították
Lapátolták, tolták, dobták
Kupacokba rakták.
Aztán lassan csak elolvadt
Addig kerülgettük
Hisz nem volt még nagy forgalom
Úgyhogy jól elfértünk.
Hogy hol laktunk, azt kérdezed
Petikém, unokám?
Bérházban laktunk: én meg az
Apukám, anyukám.
Nemcsak mi éltünk így akkor
Hanem nagyon sokan
Nem volt akkor mindenkinek
Még magáningatlan.
Mi is bérházban laktunk, mint
Bárki más, bárki más
Nem volt akkor még egyik se
WC-s, fürdőszobás.
WC, zuhany a folyosó
Végiben, végiben
Minden folyosón csak egy volt
Ma már el se hiszem.
Csak a hideg víz volt ott az
Össz komfort, összkomfort
Tüzelőért minden lakó
Pincébe kutyagolt.
Rekeszekben, lakatolva
Mindenkinek szene
Slattyogtunk az emeletre
Fel vele, fel vele.
Kályhában tüzeltünk akkor
S konyhában sparhetba’
Mert akkor még nem vezettek
Gázt oda, gázt oda.
Ehhez képest de kényelmes
Most a városi lét
Csakhogy drágán fizetni kell
A nagy kényelemért.
Emeletes téglaházak
Udvarán, udvarán
Fociztak a gyerekeink
Óraszám délután.
Sokan vándoroltak akkor
Faluról fel ide
Családostul felköltöztek
Eljöttek messzire.
Gyári munkás lett belőlük
Abból élt a család
Nehéz élet, munkás élet
Más világ, más világ...
Nem volt ennyi fényes üzlet
Drága cucc, drágaság
Csak a férfiak hordhatták
Nőknek nem volt nadrág.
Egyszerű ruhákban jártunk
Varrónők varrták még
Házhoz jártunk felpróbálni
Régen volt, jaj, de rég.
Autója persze nem volt
Akkor még senkinek
Most pedig még több is lehet
Bárkinek, bárkinek.
Minden cuccból olyan sok van
S annyi sok a szemét
Hogy az ember csak kapkodja
A fejét, a fejét.
Mi sohase szemeteltünk
Ránk szóltak volna ám
Az utcán a bácsik, nénik
A suliban a tanár.
Most meg mindent eldobálnak
Felnőttek, gyerekek
Alig lehet összeszedni
Azt a sok szemetet.
Köztisztasági Hivatal
Dolga ez, dolga ez
De jó lenne, hogyha senki
Semmit se szórna el.
Csokipapír, zsepi, bármi
Az utcán ott hever
Kár, hogy az eldobójának
Nincsen, ki lekever.
Sok-sok holmi, kacat, dolog
Bizgentyű, ketyere
Azt se tudni, mire való
S mit kezdhetünk vele.
Régen alig volt pár holmink
Szekrény, ágy, asztal, szék
Néhány tányér, pár pohár, meg
Egy-két lábas, fazék.
Rádiónk se volt még akkor
TV meg pláne nem
Fel se találták még akkor
Azt hiszem, azt hiszem.
Egyszerűbb volt régen élni
Se luxus, se bazár
Kérdezzétek csak meg a jó
Nagypapát, nagypapát.
Egyetlenegy helyiségből
Állt akkor egy lakás
Függöny képezte a szoba
Minden válaszfalát.
Tarka függöny mögött volt a
Konyha-rész, s falikút
Főzni-mosni-mosakodni
Az ember bevonult.
Nem volt ez korszerűbb élet
Mint falun, mint falun
De alkalmazkodni lassan
Az ember megtanult.
Voltak, akik visszatértek
Egy kis idő után
Falujukba, de kevesen.
Nem volt nagy az arány.
Mostmár kicsit más az élet
Városon, mint falun
Addig jó itt, míg az ember
Beleún, rá nem ún.
Már egyre több városi megy
Vidékre, vidékre
Ott vesz házat, s elköltözik
Ottmarad örökre.
Fullasztó a nagyvárosi
Levegő, levegő
A sok gyerek sajnos mégis
Ebben nő, belenő.
Gyerekeknek jobb vidéken
Ahol van fa, mező
Nem a benzingőzös város
E rozsdatemető.
Tágas tér kell, szép vidék és
Oxigén, nyugalom.
Ha itt nőnek fel, mi lesz, nem
Tudhatom, tudhatom.
Volt-e régen mozi, színház
Nagyanyó, nagyanyó?
A moziban némafilmhez
Szólt a zongoraszó.
Nagyapával el-eljártunk
Az esküvőnk után
Hétvégeken, s kávézgattunk
Egy presszó teraszán.
Habos kávé süteménnyel
Aztán irány haza
Másnap gyárban korán szólt ám
Műszakjelző duda.
Színházba mi nem jártunk el
Nem voltunk gazdagok
Cipőre se tellett mindig
Ha letört a sarok.
Sarkaltatni, talpaltatni
Cipészhez elvittük
Cipész bácsi megcsinálta
Remekül, remekül.
Foltos volt néha a ruhánk
Ha szakadt, foltoztuk.
A zoknin a lyukat is be-
Stoppoltuk, stoppoltuk.
A karisnyán ha lefutott
Egy-egy szem, egy-egy szem
Szemfelszedő néninek én
Elvittem, vittem el.
Ritka, drága holmi volt még
A neylonharisnya
Üvegneylon, no meg selyem
Szálból voltak fonva.
Csíptetős harisnyatartó
Széles gumiszalag
Ezek fogták, mert oly hamar
Lecsúszott, leszaladt.
Az öregek mindig mondták:
Inkább legyen foltos
A ruhád, vagy kopott, fakult
De sohase koszos.
Legyünk tiszták, takarosak
És úgy öltözzünk fel
Mint amikor tán az ember
Valamit ünnepel.
Sose tudhatod, hogy mikor
Kivel találkozol
Szégyenkezhetsz, ha koszos vagy
Az intelem így szól.
Érdemes volt megszívlelni
Szüleink intését
Sose bántuk meg, mert így lett
Nekünk jobb az itt-lét.
Hát így éltünk, jöttünk-mentünk
Dolgoztunk, fáradtunk
Nyugdíjas kor, szép öregség
Jutalmunk, jutalmunk.
Amikor majd teneked lesz
Unokád, unokád
Emlékeket, élményeket
Te is így adod át!
VÉGE
Nagyi, mesélj! IV.
verses mese
Nagyanyóka, te hol laktál
Azelőtt, azelőtt?
Városi vagy, vagy családod
Rég faluról feljött?
Igen, régen a vidékről
Feljöttünk, jöttünk fel
Örülök, hogy téged ez is
Érdekel, érdekel.
Hogy volt akkor, hol laktatok
Nagyanyó, nagyanyó?
Milyenek voltak a nyarak
Meg ha nagy volt a hó?
Hogyha nyár volt, csónakházba
Lementünk, lementünk
Csónakázni, strandolni ott
Szerettünk, szerettünk.
Nem aszfalt volt, gránitkocka
Volt még az utcakő
Nem olvasztotta azt meg ám
Semmilyen nyári hő.
Kocka alakú volt, szürke
Egyforma, egyforma
Félköríves minták voltak
Belőle kirakva.
Sárga színű, aranysárga
Keramittégla volt
Sokhelyütt, a nép azokon
Bandukolt, bandukolt.
Fényes, csúszós, de nem kopott
Soha el, hol van már?
Aszfalt olvad az utakon
Ha itt a forró nyár.
Szóval, kockakövekkel volt
Minden út kirakva
Nem lehetett volna gyorsan
Száguldozni rajta.
Azon döcögtek akkor még
A jó lovaskocsik
Lóvontatású kocsiban
Utazni volt a sikk.
Télen meg, ha sok hó esett
Eltakarították
Lapátolták, tolták, dobták
Kupacokba rakták.
Aztán lassan csak elolvadt
Addig kerülgettük
Hisz nem volt még nagy forgalom
Úgyhogy jól elfértünk.
Hogy hol laktunk, azt kérdezed
Petikém, unokám?
Bérházban laktunk: én meg az
Apukám, anyukám.
Nemcsak mi éltünk így akkor
Hanem nagyon sokan
Nem volt akkor mindenkinek
Még magáningatlan.
Mi is bérházban laktunk, mint
Bárki más, bárki más
Nem volt akkor még egyik se
WC-s, fürdőszobás.
WC, zuhany a folyosó
Végiben, végiben
Minden folyosón csak egy volt
Ma már el se hiszem.
Csak a hideg víz volt ott az
Össz komfort, összkomfort
Tüzelőért minden lakó
Pincébe kutyagolt.
Rekeszekben, lakatolva
Mindenkinek szene
Slattyogtunk az emeletre
Fel vele, fel vele.
Kályhában tüzeltünk akkor
S konyhában sparhetba’
Mert akkor még nem vezettek
Gázt oda, gázt oda.
Ehhez képest de kényelmes
Most a városi lét
Csakhogy drágán fizetni kell
A nagy kényelemért.
Emeletes téglaházak
Udvarán, udvarán
Fociztak a gyerekeink
Óraszám délután.
Sokan vándoroltak akkor
Faluról fel ide
Családostul felköltöztek
Eljöttek messzire.
Gyári munkás lett belőlük
Abból élt a család
Nehéz élet, munkás élet
Más világ, más világ...
Nem volt ennyi fényes üzlet
Drága cucc, drágaság
Csak a férfiak hordhatták
Nőknek nem volt nadrág.
Egyszerű ruhákban jártunk
Varrónők varrták még
Házhoz jártunk felpróbálni
Régen volt, jaj, de rég.
Autója persze nem volt
Akkor még senkinek
Most pedig még több is lehet
Bárkinek, bárkinek.
Minden cuccból olyan sok van
S annyi sok a szemét
Hogy az ember csak kapkodja
A fejét, a fejét.
Mi sohase szemeteltünk
Ránk szóltak volna ám
Az utcán a bácsik, nénik
A suliban a tanár.
Most meg mindent eldobálnak
Felnőttek, gyerekek
Alig lehet összeszedni
Azt a sok szemetet.
Köztisztasági Hivatal
Dolga ez, dolga ez
De jó lenne, hogyha senki
Semmit se szórna el.
Csokipapír, zsepi, bármi
Az utcán ott hever
Kár, hogy az eldobójának
Nincsen, ki lekever.
Sok-sok holmi, kacat, dolog
Bizgentyű, ketyere
Azt se tudni, mire való
S mit kezdhetünk vele.
Régen alig volt pár holmink
Szekrény, ágy, asztal, szék
Néhány tányér, pár pohár, meg
Egy-két lábas, fazék.
Rádiónk se volt még akkor
TV meg pláne nem
Fel se találták még akkor
Azt hiszem, azt hiszem.
Egyszerűbb volt régen élni
Se luxus, se bazár
Kérdezzétek csak meg a jó
Nagypapát, nagypapát.
Egyetlenegy helyiségből
Állt akkor egy lakás
Függöny képezte a szoba
Minden válaszfalát.
Tarka függöny mögött volt a
Konyha-rész, s falikút
Főzni-mosni-mosakodni
Az ember bevonult.
Nem volt ez korszerűbb élet
Mint falun, mint falun
De alkalmazkodni lassan
Az ember megtanult.
Voltak, akik visszatértek
Egy kis idő után
Falujukba, de kevesen.
Nem volt nagy az arány.
Mostmár kicsit más az élet
Városon, mint falun
Addig jó itt, míg az ember
Beleún, rá nem ún.
Már egyre több városi megy
Vidékre, vidékre
Ott vesz házat, s elköltözik
Ottmarad örökre.
Fullasztó a nagyvárosi
Levegő, levegő
A sok gyerek sajnos mégis
Ebben nő, belenő.
Gyerekeknek jobb vidéken
Ahol van fa, mező
Nem a benzingőzös város
E rozsdatemető.
Tágas tér kell, szép vidék és
Oxigén, nyugalom.
Ha itt nőnek fel, mi lesz, nem
Tudhatom, tudhatom.
Volt-e régen mozi, színház
Nagyanyó, nagyanyó?
A moziban némafilmhez
Szólt a zongoraszó.
Nagyapával el-eljártunk
Az esküvőnk után
Hétvégeken, s kávézgattunk
Egy presszó teraszán.
Habos kávé süteménnyel
Aztán irány haza
Másnap gyárban korán szólt ám
Műszakjelző duda.
Színházba mi nem jártunk el
Nem voltunk gazdagok
Cipőre se tellett mindig
Ha letört a sarok.
Sarkaltatni, talpaltatni
Cipészhez elvittük
Cipész bácsi megcsinálta
Remekül, remekül.
Foltos volt néha a ruhánk
Ha szakadt, foltoztuk.
A zoknin a lyukat is be-
Stoppoltuk, stoppoltuk.
A karisnyán ha lefutott
Egy-egy szem, egy-egy szem
Szemfelszedő néninek én
Elvittem, vittem el.
Ritka, drága holmi volt még
A neylonharisnya
Üvegneylon, no meg selyem
Szálból voltak fonva.
Csíptetős harisnyatartó
Széles gumiszalag
Ezek fogták, mert oly hamar
Lecsúszott, leszaladt.
Az öregek mindig mondták:
Inkább legyen foltos
A ruhád, vagy kopott, fakult
De sohase koszos.
Legyünk tiszták, takarosak
És úgy öltözzünk fel
Mint amikor tán az ember
Valamit ünnepel.
Sose tudhatod, hogy mikor
Kivel találkozol
Szégyenkezhetsz, ha koszos vagy
Az intelem így szól.
Érdemes volt megszívlelni
Szüleink intését
Sose bántuk meg, mert így lett
Nekünk jobb az itt-lét.
Hát így éltünk, jöttünk-mentünk
Dolgoztunk, fáradtunk
Nyugdíjas kor, szép öregség
Jutalmunk, jutalmunk.
Amikor majd teneked lesz
Unokád, unokád
Emlékeket, élményeket
Te is így adod át!
VÉGE