Könnycsepp meg a mosoly
BigEniac ötletéből írta:
Bobby Leng:
A könnycsepp meg a mosoly
verses mese
Egyszer volt, vagy sehol nem volt
Volt egyszer egy falucska
A faluban sok szép ház volt
Falu szélén tavacska.
A tavacska partján ült a
Falu legszebb leánya
Zokogott, hogy könnye csordult
Bújába’, bánatába’.
Azért volt ő most ennyire
Rettentően szomorú
Mert legszebb leány létére
Kerülte minden fiú.
Nem volt a faluban senki
A szép legények között
Akinek megtetszett volna
Kérő hozzá egy se jött.
Ezért aztán nap nap után
Csak sírt, csak sírt a szegény
Mert a falujában nem volt, aki
Elvegye, olyan legény.
Miért, bizony nem értette
Pedig mindenki tudta
Hogy a szíve helyén kő van
Gonosz lelkű és durva.
Mindenkivel csúnyán beszél
Mindenkit ő csak lenéz
Kérőt találni így neki
Mostmár rettentő nehéz.
Lányok, fiúk jókedvűen
Beszélgetnek a réten
Nevetgélnek, kacarásznak
Tréfálkoznak szerényen.
---
A sírás meg a nevetés
Tóparton találkoztak
Leültek ott egymás mellé
Egyszerre megszólaltak.
Azt mondja a nevetés, hogy:
Savanyú vagy barátom
Látom, hogy a könnycseppeket
Öntöd le az orcákon.
Látod, én a boldogságot
Úgy viszem a szíveknek
Hogy attól az érzéstől a
Szájak rögtön nevetnek.
Te meg nézzél csak magadra
Csak akkor sír valaki
Ha a szívébe jutottak
A bánatnak magvai.
Nem úgy van az! - így a könnycsepp
Nem csak bánattól sírhatsz
Vannak örömkönnyek is, ha
Meghatódsz, vagy boldog vagy.
Ugyan már - szól a nevetés
De én vagyok fontosabb
Ne hidd! - mondja most a sírás
Melyikünk a boldogabb?
Hát én! - mondja most a mosoly
Te nevetni sose tudsz
Te se sírni - így a másik
No sírjál hát, hogyha tudsz!
Kérdezzünk meg hát valakit
Hogy melyikünk fontosabb
Hogy melyik érzéstől lesz az
Ember szíve boldogabb?
Kérdezzük meg ezt a lányt itt
Meg a többieket ott
Melyikünktől szomorúak
S melyikünktől boldogok?
De akárkit kérdeztek is
Mindegyikük azt mondta
Hogy a nevetés, a sírás
A szív és lélek dolga.
Ha a szívük szomorú, hát
Bizony a könnyük potyog
De ha boldogok, lehet hogy
Sokuk akkor is szipog.
Amikor meg vidámak, hát
Könnyen jön a kacagás
De a nagy nevetéstől is
Lehet ám könnypotyogás!
Megkérdezték Mári nénit
Meg a sok kis unokát
Meg a Józsi bácsit is, sőt
Az Orsikát s a Rozát.
A buszsofőrt, utasokat
Meg a réten a kaszást
Kaszás ember is azt mondta
Amit más mond, semmi mást.
Mármint azt, hogy mind a kettő:
A sírás s a nevetés
Olyan, mintha esőt nem kap
Csak napot a szép vetés.
Ha csak nap süt a vetésre
De esőt azt sose kap
Hiába süt melegen rá
Akkor ő majd nem arat.
Kell a víz is a vetésnek
Kell a szél, a jó eső
Csak akkor lesz a vetésből
Jó búza, és ehető.
Így van ez a sírással is
Állandóan nem nevetsz
Néha kell, hogy hulljon könnyed
Boldog mindig nem lehetsz.
Van, akinek bánatában
Gyémánt könnye lepereg
De van, kinek az örömtől
Lesz a szeme könnyesebb.
Van, aki ha boldog, mégse
Nevet, hanem pityereg
Mert a szíve elszorul, és
A könnye meg csepereg.
De van olyan is, aki ha
Nagyon örül, úgy nevet
Hogy a könnye már kicsordul
- Hát ez rá a felelet.
Nem kell versenyezni, kitől
Boldogok az emberek
Hogy a sírás vagy nevetés
Fontosabb, az egyremegy.
Egyik egyszer, másik másszor
Önti el a sziveket
Vagy nevetés, vagy a bánat
Csalja ki a könnyeket.
Mindegy, mondom - szól az ember
S a kaszáját megfeni
S a réten a szép zöld füvet
Lekaszálja, s felszedi.
Elviszi a jószágának
Elégedett. Jó dolog:
Sír és örül minden ember -
Attól leszünk boldogok.
Néha bánatos a szívünk
Néha könnyünk is pereg
De van, hogy a boldogságtól
A lelkünk is megremeg.
Melyik fontos? Ez badarság
Mormogja a vén paraszt
És a nyája után indul. Füttyent:
Így hívja a vén kuvaszt.
Vének ők már mindketten, de
Együtt mindig vidámak
Tudják, mikor van ideje
Nevetésnek, sírásnak.
Nem kell ezen vitatkozni
Minden megy majd magától
Egyszer sír, aztán meg örül
Egyikkel se nem spórol.
Bár ő már kevésbé nevet
És kevésszer sírdogál
De egy kisgyermek még sokszor
Kacag, vagy épp ordibál.
A kisdednek mindig akad
Sírni- s nevetnivaló
Így fejezi ki, hogy neki
Mi nem tetszik, s mi a jó.
Van az ember életében
Amikor folyton csak sír
De a nevetés az olyan
Mint egy jóféle radír.
Eltörüli a könnyeket
Amit bánat okozott
És a jókedv is elillan
Ha szomorúság van ott.
Emberszívnek, a léleknek
Mindkettő kell, jól tudod
Te is így tudod mutatni
Ami belül háborog.
Érzelmeink mutatója
Ez a külcsín, látható
Szemünk könnyes, vagy épp csillog
De ez nem választható.
Ez belülről, bentről fakad
Örömkönny vagy bánaté
Vagy a mosoly, a nevetés
Egy jel, mely az életé.
Aki nem őszinte ember
S elrejti érzéseit
Nem érdemel meg e versben
Ő egyetlen sort se itt.
Csak az igaz ember tudja:
Sírás, nevetés mit ér
Mint a vetés, mit egyformán
Eső s napsugár ha ér.
Nem is érdemes már több szót
Erről itten ejteni
Inkább sírj vagy nevess, s soha
Ne próbáld elrejteni.
Akkor leszel boldog ember
Talán a legboldogabb
Sírj vagy nevess, egy a lényeg:
Mindig maradj önmagad.
VÉGE
Bobby Leng:
A könnycsepp meg a mosoly
verses mese
Egyszer volt, vagy sehol nem volt
Volt egyszer egy falucska
A faluban sok szép ház volt
Falu szélén tavacska.
A tavacska partján ült a
Falu legszebb leánya
Zokogott, hogy könnye csordult
Bújába’, bánatába’.
Azért volt ő most ennyire
Rettentően szomorú
Mert legszebb leány létére
Kerülte minden fiú.
Nem volt a faluban senki
A szép legények között
Akinek megtetszett volna
Kérő hozzá egy se jött.
Ezért aztán nap nap után
Csak sírt, csak sírt a szegény
Mert a falujában nem volt, aki
Elvegye, olyan legény.
Miért, bizony nem értette
Pedig mindenki tudta
Hogy a szíve helyén kő van
Gonosz lelkű és durva.
Mindenkivel csúnyán beszél
Mindenkit ő csak lenéz
Kérőt találni így neki
Mostmár rettentő nehéz.
Lányok, fiúk jókedvűen
Beszélgetnek a réten
Nevetgélnek, kacarásznak
Tréfálkoznak szerényen.
---
A sírás meg a nevetés
Tóparton találkoztak
Leültek ott egymás mellé
Egyszerre megszólaltak.
Azt mondja a nevetés, hogy:
Savanyú vagy barátom
Látom, hogy a könnycseppeket
Öntöd le az orcákon.
Látod, én a boldogságot
Úgy viszem a szíveknek
Hogy attól az érzéstől a
Szájak rögtön nevetnek.
Te meg nézzél csak magadra
Csak akkor sír valaki
Ha a szívébe jutottak
A bánatnak magvai.
Nem úgy van az! - így a könnycsepp
Nem csak bánattól sírhatsz
Vannak örömkönnyek is, ha
Meghatódsz, vagy boldog vagy.
Ugyan már - szól a nevetés
De én vagyok fontosabb
Ne hidd! - mondja most a sírás
Melyikünk a boldogabb?
Hát én! - mondja most a mosoly
Te nevetni sose tudsz
Te se sírni - így a másik
No sírjál hát, hogyha tudsz!
Kérdezzünk meg hát valakit
Hogy melyikünk fontosabb
Hogy melyik érzéstől lesz az
Ember szíve boldogabb?
Kérdezzük meg ezt a lányt itt
Meg a többieket ott
Melyikünktől szomorúak
S melyikünktől boldogok?
De akárkit kérdeztek is
Mindegyikük azt mondta
Hogy a nevetés, a sírás
A szív és lélek dolga.
Ha a szívük szomorú, hát
Bizony a könnyük potyog
De ha boldogok, lehet hogy
Sokuk akkor is szipog.
Amikor meg vidámak, hát
Könnyen jön a kacagás
De a nagy nevetéstől is
Lehet ám könnypotyogás!
Megkérdezték Mári nénit
Meg a sok kis unokát
Meg a Józsi bácsit is, sőt
Az Orsikát s a Rozát.
A buszsofőrt, utasokat
Meg a réten a kaszást
Kaszás ember is azt mondta
Amit más mond, semmi mást.
Mármint azt, hogy mind a kettő:
A sírás s a nevetés
Olyan, mintha esőt nem kap
Csak napot a szép vetés.
Ha csak nap süt a vetésre
De esőt azt sose kap
Hiába süt melegen rá
Akkor ő majd nem arat.
Kell a víz is a vetésnek
Kell a szél, a jó eső
Csak akkor lesz a vetésből
Jó búza, és ehető.
Így van ez a sírással is
Állandóan nem nevetsz
Néha kell, hogy hulljon könnyed
Boldog mindig nem lehetsz.
Van, akinek bánatában
Gyémánt könnye lepereg
De van, kinek az örömtől
Lesz a szeme könnyesebb.
Van, aki ha boldog, mégse
Nevet, hanem pityereg
Mert a szíve elszorul, és
A könnye meg csepereg.
De van olyan is, aki ha
Nagyon örül, úgy nevet
Hogy a könnye már kicsordul
- Hát ez rá a felelet.
Nem kell versenyezni, kitől
Boldogok az emberek
Hogy a sírás vagy nevetés
Fontosabb, az egyremegy.
Egyik egyszer, másik másszor
Önti el a sziveket
Vagy nevetés, vagy a bánat
Csalja ki a könnyeket.
Mindegy, mondom - szól az ember
S a kaszáját megfeni
S a réten a szép zöld füvet
Lekaszálja, s felszedi.
Elviszi a jószágának
Elégedett. Jó dolog:
Sír és örül minden ember -
Attól leszünk boldogok.
Néha bánatos a szívünk
Néha könnyünk is pereg
De van, hogy a boldogságtól
A lelkünk is megremeg.
Melyik fontos? Ez badarság
Mormogja a vén paraszt
És a nyája után indul. Füttyent:
Így hívja a vén kuvaszt.
Vének ők már mindketten, de
Együtt mindig vidámak
Tudják, mikor van ideje
Nevetésnek, sírásnak.
Nem kell ezen vitatkozni
Minden megy majd magától
Egyszer sír, aztán meg örül
Egyikkel se nem spórol.
Bár ő már kevésbé nevet
És kevésszer sírdogál
De egy kisgyermek még sokszor
Kacag, vagy épp ordibál.
A kisdednek mindig akad
Sírni- s nevetnivaló
Így fejezi ki, hogy neki
Mi nem tetszik, s mi a jó.
Van az ember életében
Amikor folyton csak sír
De a nevetés az olyan
Mint egy jóféle radír.
Eltörüli a könnyeket
Amit bánat okozott
És a jókedv is elillan
Ha szomorúság van ott.
Emberszívnek, a léleknek
Mindkettő kell, jól tudod
Te is így tudod mutatni
Ami belül háborog.
Érzelmeink mutatója
Ez a külcsín, látható
Szemünk könnyes, vagy épp csillog
De ez nem választható.
Ez belülről, bentről fakad
Örömkönny vagy bánaté
Vagy a mosoly, a nevetés
Egy jel, mely az életé.
Aki nem őszinte ember
S elrejti érzéseit
Nem érdemel meg e versben
Ő egyetlen sort se itt.
Csak az igaz ember tudja:
Sírás, nevetés mit ér
Mint a vetés, mit egyformán
Eső s napsugár ha ér.
Nem is érdemes már több szót
Erről itten ejteni
Inkább sírj vagy nevess, s soha
Ne próbáld elrejteni.
Akkor leszel boldog ember
Talán a legboldogabb
Sírj vagy nevess, egy a lényeg:
Mindig maradj önmagad.
VÉGE