Bibis
Bobby Leng:
Bibis
verses mese
megtörtént eset emlékére
Apuka sokat dolgozott, ezért
a kezén számtalan seb keletkezett.
Vágás, szúrás, hasadás, s mi még
felsorolni is alig lehet.
A vérző sebek annyira fájtak.
De ő bizony sohase panaszkodott.
Hiszen ez a férfiemberek sorsa
Mindig is sérült, aki dolgozott.
Egyszer, favágáskor apuka szisszen:
a kézfejét szálka vagy tüske szúrta meg.
Vérzett. Elállni sehogyse akart.
Fájt az érzékeny területen a seb.
Felesége rögvest tépést hasított.
Hófehérre mosott, nyűtt lepedőt.
Másra már úgyse használhatja
ezért készít belőle sebkötözőt.
Hideg kútvízzel öblíti le, és
jó sokáig csurgatja rá a vizet.
Hadd vérezzen, hadd tisztuljon
jól ki kell véreztetni a sebet.
A vér belülről mossa kifelé
ami piszok még belül maradt.
A sebszél bizony elég csúnyácska
a tüskét kiszedve szerteszakadt.
Pólyálja férje kézfejét az asszony
szorosra köti, bagyulálja.
Gyerekük ott lábatlankodik s nézi
hogy születik apuka babukája.
Bibis - mondja selypes-bájosan
beszélni még csak most tanul.
Apuka felkapja, megcsókolja
pedig fáj a keze, majdnem könnye hull.
A kötés a kézen kissé átvérzik
mert apuka ismét fát hasogat.
Nem pihenhet, mert a tél hideg
és a tűzhely sokat eszik, sokat.
Mert meleg kell télen a szobában
éjente, hisz nappal nagyon kihűl.
És a konyhában is, a sparheltba
ahol leves fő, és palacsinta sül.
Apuka babuskája, a kéz kötése
estére kelve piszkos lett nagyon.
A szerszámnyél biza elkoszolta
és a keze is fáj még, bizony.
Anyuka mindig cserélgeti rajta
a kötést, hogy baj ne legyen.
Apuka babuskáját pólyálgatja
ringatja nevetve gyerekesen.
Több nap is eltelik a gyógyulásig
és addig újra s újra kivérzik majd.
Kihasad, mert nem kímélheti sajna
apuka a két izmos, erős, szívós kart.
S felesége hiába cserélgeti a
gyolcsfehér pólyát, mit köréje köt.
A sebszélek mégis bepirosodtak
oldalt, körül, alul s fölött.
A hideg miatt nehezen gyógyul
egyébként is mindig minden seb.
Ilyenkor sótalan zsírral kenték be
hogy kiszáradjon s hamarabb heged.
A tüske-szúrás sajnos elmérgült.
Belekerült biztos valami szemét.
Pedig kimosták alaposan akkor
apuka kézfején a tüske mély sebét.
Vagy az is lehet, hogy beletörött, és
a tüskének pici darabja, hegye bennmaradt
A seb pedig kilökni nem tudta még
és a gennyedés kifakadni még nem akart.
Pedig ha kilökné, ha kifolyna vele együtt
akkor kimossák s máris tisztul a seb.
Akkor begyógyulhatna hamarosan
és apuka újra dolgozni mehet.
De a kézfeje csak lilult egyre-egyre.
Dagadt és duzzadt és fájt is nagyon.
Nem tudott olyan sokat dolgozni így
csak kevesebbet minden egyes napon.
Végül a doktor bácsihoz kellett menni.
Ő adott neki tetanusz injekciót.
Így a vérmérgezése hamarost megszűnt
visszaszorították a halálos kórt.
Mert ha nem vigyáznak, lázas lehet, és
leeshet lábról, gyöngül, s ágynak esik.
Bele is halhat, hiába minden
abból már soha ki nem kezelhetik.
A doktor bácsi lebontotta a babuskát.
Leszedte, letekerte a csúnya kötést.
Sebbe beragadt, hát jól kimosta
s fertőtlenítette apuka csúnya sebét.
Már először is el kellett volna jönni
- korholja a doktor a csöndes apát.
De ő is tudja, hogy dolgozni kell
helyette ki dolgozna vajon, nahát?
Eddig mindig bevált nekik a módszer
őseik is mind így csináltak rég.
Kimosták alaposan a sebet, aztán
tiszta ruhával bekötözgették.
Még jó, hogy létezik már az ellenszer
a tetanusz - mondja a jó doktor úr
Most megmenekült, barátom - mondja
reméljük ebből mostmár tanul.
Lázasan csillogó szemével int, és
köszönetképp kezét nyújtja az apa.
Fizetni nem kell, népi gyógyászat
- mostmár szépen ballagjon haza.
Friss kötés simul apuka kezén
a doktor bácsi kötözte be.
A sebre gyógyír, kenőcs is került
ingyen - neki nem is tellene.
Néhány napig ám semmit se szabad
csinálni, amíg múlik a kór.
A doktor intette, hogy jól vigyázzon
nem lehet kibújni a parancs alól.
Pár nap múlva majd ismét kötözi
addigra csillapul majd a gyulladás
Apuka bibisén, és a babája
alatt gyógyít a kenőcs-hatás.
És az oltás is, amit kapott ott
megmentette apuka életét
Majd dolgozhat ismét gyógyultan
használhatja újra a kezét.
Bibis - bújik oda a csöppség
apukájához csendesen
Mostmár anyuka is mosolyoghat
megkönnyebbülhet teljesen.
Néhány nap eltelt, talán egy hét is
apuka vigyázott, és nem dolgozott.
Ült a padon a konyhában s bámult
egyre kifelé az ajtóüveg-ablakon.
A bibis begyógyult, babuka sincsen
a kézre tekerve, se gyolcs, se géz.
Mostmár aztán mindent csinálhat
a jó dolgos, kérges paraszti kéz.
Kicsike csöppség, karjába kapja
apuka, s dajkálja és dudorász.
Mostmár nem csöndes, mint nemrég
hanem kacajtól hangos a ház.
A kicsi gyermek örül, nevetgél
s szalad az udvarra apja után.
Apuka ismét baltát ragad és
fejszét, mely sűrűn csattog a fán.
Hasad a fahasáb, repül is szerte.
Gyerekét küldi anyjához be.
Nem szeretné, ha egyik megütné
és neki is lenne bibis-sebe.
Apuka estére halomnyi fát vág.
Fészerbe hordja nagynehezen.
Fáradt már, hiába, nehéz e munka
de nem aggályoskodik ezen.
Csinálni kell, hát csinálja egyre.
Ameddig kész nincs. Bealkonyul.
Szilánkot, forgácsot összesöpri
de mostmár az éjsötét lehull.
No, majd reggel, mert már nem látni.
Sötét van kinn, benn lámpa lobog.
Petróleumba lóg a kanóc vége
az üvegbúra alatt láng libeg-forog.
Asztalra téve jobban látnak bent.
Kis fény ez, mégis nekik elég.
Kézmosás, aztán ülnek asztalhoz
tányéron, ami ebédről maradt még.
Apuka ölbeveszi gyermekét
a kicsi örül, mosolyg a száj.
A kanalat nézi, amint megmerül
az ételben, és falatot vár.
Anyuka mosdatja s lefekteti a kicsit
a szobában, ahol már pattog a tűz.
Egy soványka gyertya és a tűz fénye
a kis szobából minden árnyat elűz.
Majd ők is mosakodnak és elvonulnak
puha párnára, a dunyha rájukborul.
A kicsi már alszik köztük az ágyon
s fáradt szemükre mély álom hull.
Holnap is nap lesz, ami megmaradt
munka, az megvár - gondolja még
Apuka s anyuka, és már alusznak
vigyáz rájuk a holdas-csillagos ég.
VÉGE
Bibis
verses mese
megtörtént eset emlékére
Apuka sokat dolgozott, ezért
a kezén számtalan seb keletkezett.
Vágás, szúrás, hasadás, s mi még
felsorolni is alig lehet.
A vérző sebek annyira fájtak.
De ő bizony sohase panaszkodott.
Hiszen ez a férfiemberek sorsa
Mindig is sérült, aki dolgozott.
Egyszer, favágáskor apuka szisszen:
a kézfejét szálka vagy tüske szúrta meg.
Vérzett. Elállni sehogyse akart.
Fájt az érzékeny területen a seb.
Felesége rögvest tépést hasított.
Hófehérre mosott, nyűtt lepedőt.
Másra már úgyse használhatja
ezért készít belőle sebkötözőt.
Hideg kútvízzel öblíti le, és
jó sokáig csurgatja rá a vizet.
Hadd vérezzen, hadd tisztuljon
jól ki kell véreztetni a sebet.
A vér belülről mossa kifelé
ami piszok még belül maradt.
A sebszél bizony elég csúnyácska
a tüskét kiszedve szerteszakadt.
Pólyálja férje kézfejét az asszony
szorosra köti, bagyulálja.
Gyerekük ott lábatlankodik s nézi
hogy születik apuka babukája.
Bibis - mondja selypes-bájosan
beszélni még csak most tanul.
Apuka felkapja, megcsókolja
pedig fáj a keze, majdnem könnye hull.
A kötés a kézen kissé átvérzik
mert apuka ismét fát hasogat.
Nem pihenhet, mert a tél hideg
és a tűzhely sokat eszik, sokat.
Mert meleg kell télen a szobában
éjente, hisz nappal nagyon kihűl.
És a konyhában is, a sparheltba
ahol leves fő, és palacsinta sül.
Apuka babuskája, a kéz kötése
estére kelve piszkos lett nagyon.
A szerszámnyél biza elkoszolta
és a keze is fáj még, bizony.
Anyuka mindig cserélgeti rajta
a kötést, hogy baj ne legyen.
Apuka babuskáját pólyálgatja
ringatja nevetve gyerekesen.
Több nap is eltelik a gyógyulásig
és addig újra s újra kivérzik majd.
Kihasad, mert nem kímélheti sajna
apuka a két izmos, erős, szívós kart.
S felesége hiába cserélgeti a
gyolcsfehér pólyát, mit köréje köt.
A sebszélek mégis bepirosodtak
oldalt, körül, alul s fölött.
A hideg miatt nehezen gyógyul
egyébként is mindig minden seb.
Ilyenkor sótalan zsírral kenték be
hogy kiszáradjon s hamarabb heged.
A tüske-szúrás sajnos elmérgült.
Belekerült biztos valami szemét.
Pedig kimosták alaposan akkor
apuka kézfején a tüske mély sebét.
Vagy az is lehet, hogy beletörött, és
a tüskének pici darabja, hegye bennmaradt
A seb pedig kilökni nem tudta még
és a gennyedés kifakadni még nem akart.
Pedig ha kilökné, ha kifolyna vele együtt
akkor kimossák s máris tisztul a seb.
Akkor begyógyulhatna hamarosan
és apuka újra dolgozni mehet.
De a kézfeje csak lilult egyre-egyre.
Dagadt és duzzadt és fájt is nagyon.
Nem tudott olyan sokat dolgozni így
csak kevesebbet minden egyes napon.
Végül a doktor bácsihoz kellett menni.
Ő adott neki tetanusz injekciót.
Így a vérmérgezése hamarost megszűnt
visszaszorították a halálos kórt.
Mert ha nem vigyáznak, lázas lehet, és
leeshet lábról, gyöngül, s ágynak esik.
Bele is halhat, hiába minden
abból már soha ki nem kezelhetik.
A doktor bácsi lebontotta a babuskát.
Leszedte, letekerte a csúnya kötést.
Sebbe beragadt, hát jól kimosta
s fertőtlenítette apuka csúnya sebét.
Már először is el kellett volna jönni
- korholja a doktor a csöndes apát.
De ő is tudja, hogy dolgozni kell
helyette ki dolgozna vajon, nahát?
Eddig mindig bevált nekik a módszer
őseik is mind így csináltak rég.
Kimosták alaposan a sebet, aztán
tiszta ruhával bekötözgették.
Még jó, hogy létezik már az ellenszer
a tetanusz - mondja a jó doktor úr
Most megmenekült, barátom - mondja
reméljük ebből mostmár tanul.
Lázasan csillogó szemével int, és
köszönetképp kezét nyújtja az apa.
Fizetni nem kell, népi gyógyászat
- mostmár szépen ballagjon haza.
Friss kötés simul apuka kezén
a doktor bácsi kötözte be.
A sebre gyógyír, kenőcs is került
ingyen - neki nem is tellene.
Néhány napig ám semmit se szabad
csinálni, amíg múlik a kór.
A doktor intette, hogy jól vigyázzon
nem lehet kibújni a parancs alól.
Pár nap múlva majd ismét kötözi
addigra csillapul majd a gyulladás
Apuka bibisén, és a babája
alatt gyógyít a kenőcs-hatás.
És az oltás is, amit kapott ott
megmentette apuka életét
Majd dolgozhat ismét gyógyultan
használhatja újra a kezét.
Bibis - bújik oda a csöppség
apukájához csendesen
Mostmár anyuka is mosolyoghat
megkönnyebbülhet teljesen.
Néhány nap eltelt, talán egy hét is
apuka vigyázott, és nem dolgozott.
Ült a padon a konyhában s bámult
egyre kifelé az ajtóüveg-ablakon.
A bibis begyógyult, babuka sincsen
a kézre tekerve, se gyolcs, se géz.
Mostmár aztán mindent csinálhat
a jó dolgos, kérges paraszti kéz.
Kicsike csöppség, karjába kapja
apuka, s dajkálja és dudorász.
Mostmár nem csöndes, mint nemrég
hanem kacajtól hangos a ház.
A kicsi gyermek örül, nevetgél
s szalad az udvarra apja után.
Apuka ismét baltát ragad és
fejszét, mely sűrűn csattog a fán.
Hasad a fahasáb, repül is szerte.
Gyerekét küldi anyjához be.
Nem szeretné, ha egyik megütné
és neki is lenne bibis-sebe.
Apuka estére halomnyi fát vág.
Fészerbe hordja nagynehezen.
Fáradt már, hiába, nehéz e munka
de nem aggályoskodik ezen.
Csinálni kell, hát csinálja egyre.
Ameddig kész nincs. Bealkonyul.
Szilánkot, forgácsot összesöpri
de mostmár az éjsötét lehull.
No, majd reggel, mert már nem látni.
Sötét van kinn, benn lámpa lobog.
Petróleumba lóg a kanóc vége
az üvegbúra alatt láng libeg-forog.
Asztalra téve jobban látnak bent.
Kis fény ez, mégis nekik elég.
Kézmosás, aztán ülnek asztalhoz
tányéron, ami ebédről maradt még.
Apuka ölbeveszi gyermekét
a kicsi örül, mosolyg a száj.
A kanalat nézi, amint megmerül
az ételben, és falatot vár.
Anyuka mosdatja s lefekteti a kicsit
a szobában, ahol már pattog a tűz.
Egy soványka gyertya és a tűz fénye
a kis szobából minden árnyat elűz.
Majd ők is mosakodnak és elvonulnak
puha párnára, a dunyha rájukborul.
A kicsi már alszik köztük az ágyon
s fáradt szemükre mély álom hull.
Holnap is nap lesz, ami megmaradt
munka, az megvár - gondolja még
Apuka s anyuka, és már alusznak
vigyáz rájuk a holdas-csillagos ég.
VÉGE