Syuron.hu

Bobby Leng:
A négyszögletű kerek erdő
-Az üveghegy-
IV. RÉSZ
verses mese



Üveghegynek történetét
Nem ismeritek
Elmesélem mostan néktek
Kedves gyerekek.

Túl a mesék földjén, s túl az
Óperencián
Egyszer volt egy kerek erdő
Megvan még talán.
Ebben a furcsa erdőben
Kismalacok éltek
Kurtafarkú, turka-furka
Göndör szőrű népek.
Egy nap Kerek erdő mellett
Nyitottak egy kocsmát
Sok szomjas ember koptatta
A tengernek partját.
Ezek inni mind betértek
Üveges bort ittak
A sok üres üveget meg
Ablakon kidobtak.
Nőttön nőtt az üvegekből
Hatalmas halom
Olyan magas volt az, mint itt
A templomtorony.
Óriás járt arra éppen
A talpa alatt
Megcsikordult az üveg és
Meg is szúrta azt.
Összetörte, eltiporta
Porhanyósra ott
Szétfújta, s ebbőll lett mára
Sivatag s homok.
Meglátta hogy mit művelnek
A kocsmába’ bent
Királyságát kihirdette
Hamar odalent.
A malacok elfogadták
De cserébe tőle
Azt kérték, hogy óvja-védje
Farkastól meg őket.
Óriásból lett királyuk
Leheveredett
El is szunnyadt, rádobálták
Az üvegeket.
Ő meg nem is vette észre
Álma olyan mély
Hogy védi meg majd így őket
Óriáslegény?
Arra tévedt egy kis sárkány
Hűvös hajnalon.
Látta, hogy mekkora már ott
Az üveghalom.
Ráfújt egy hatalmas nagyot
Lángot rálehelt
Elolvasztotta vele az
Összes üveget.
Így lett belőle üveghegy
Óriási nagy
Nincsen párja a világon
Sehol ég alatt.
Később vette észre benne
Óriáskirályt
Amint békésen szuszogva
Éppen szundikált.
A malacok mondták: király
Nézzen csak oda
Azt felelte, hogy hisz nincs a
Fején korona!
Tényleg, mondták a malackák
Azt honnan vegyünk
Merre menjünk, elkopik a
Lábunk és kezünk!
No, majd hozok én tinéktek
Kicsi malacok
Így a sárkány és máris az
Úton szaladott.
Bejárt minden kovácsműhelyt
Aranymosodát
Mire egyszer meglátott egy
Aranykoronát.
Valaki elveszítette
Senkinek se kell
Benőtte a fű, a bozót
Azt viszi majd el.
El is vitte óriásnak
Hogy király legyen
De nehéz volt átalkelni
Az üveghegyen.
Olvasztott leheletével
Egy üvegkaput
Azon át már bejuthatott
Hol király aludt.
Rá akarta tenni éppen
Már a koronát
Amikor elejtette és
Szíve majd megállt.
Mert a szép korona épp a
Farkára esett
Megütötte, hogy feljajdult
Ütött egy sebet.
Igen fájt a farkincája
Mérges lett nagyon
Ráfújt egy nagy adag lángot
S elolvadt bizony.
Elolvadt a korona és
Elfolyósodott
Ráfolyt forrón a farkára
Megégette ott.
De már nincs mit tenni, így lett
Aranyfarkú ő
Nem tudta leszedni, így hát
Hagyta: majd lenő.
De nem így lett: mindörökre
Ott rajtamaradt
A kis sárkány ezért végleg
E földön ragadt.
Bántotta a sutasága
Ezért ittmaradt
Az óriás mellett ő az
Üveghegy alatt.
Megígérte, hogy cserébe
Malacot vigyáz
Ha jő ordas farkas, akkor
Nem jön rá a frász.
Elűzi majd, elzavarja
Hogy béke legyen
Malacföldön, meg ott fenn a
Nagy üveghegyen.
Megfogadta, hogy a király
Álmára vigyáz
Jobban nem tud rá vigyázni
Soha senki más.
Zárják be a kocsmát, kéri
Malackáktól ott
Kocsmázással malacnép hát
Rögtön felhagyott.
A kocsmának zaja többé
Ne hallatsszon át
Az üveghegy falán, s akkor
Marad ő barát.
Mert a fülét nagyon bántja
A duhaj zene
A malacok csak nehezen
Egyeztek bele.
De végülis csend lett végre
A kocsma bezárt
Nem hallani mostmár többé
A kocsma zaját.
A göndörke kismalacok
Pénze elfogyott
Turkálni kell, hogy megleljék
A jó falatot.
Eddig sose volt rá gondjuk
Pénzért megvették
Úgy hozattak messze földről
Finom csemegét.
De ennek lett mostmár vége
A pénz elfogyott
Búsulhatnak, éhezhetnek
Szegény malacok.
Na de félre bú és bánat
Sok a jó falat
Csak az orrott kell használni
Kedves kismalac!
Sok jó gomba, gyökérke, mag
Várja: megtaláld
Ha már egyszer aranybánya
A kocsma bezárt!

Négyszögletű kerek erdő
Rejti őket el
Talán eljutsz te is arra,
Hogyha nagy leszel.

Így történt hát, már tudjátok
Kedves gyerekek
Elmondtam, így mostmár én is
Aludni megyek.



VÉGE