A négyszögletű kerek erdő -A Nekeresdi erdő- II. RÉSZ
Bobby Leng:
A négyszögletű kerek erdő
-A Nekeresdi erdő-
II. RÉSZ
verses mese
Az előbb már elmeséltem
Kismalacok búját:
Hogy a négyszögletű erdőt
Kerekre kitúrták.
Odalett hát minden sarka
Négyszögű erdőnek
Ezért hívják mostanság már
Csak kerek erdőnek.
De én mostan ám tinéktek
Majd másról mesélek:
Olyat mondok: vége-hossza
Nem lesz e mesének!
Szóval egyszer valahol az
Üveghegyen innen
Volt egy legény, kit úgy hívott
Az anyja, hogy: Kincsem!
Na de - mondja a legényke
Asszonyanyám! Nékem
Adjon tisztességes nevet,
Arra én megkérem!
Odahívták az apját is
A kis legénykének
Összedugták a fejüket
Mit mondjanak névnek.
Legyen Jancsi? Jóska? Pista?
Palkó, Miska? Gábor?
Péter? Nándi? Benedek? Vagy
Orbán? Vagy tán Sándor?
Zoltán, Gergő, Zsolt, vagy Géza
Egyik se kell néki
Nézd már, hisz ez a gyerek már
Kinn az utcát nézi!
Ott megyen a lakodalmas
Menet el az úton
Azok között vizsgálódik:
Ott megy éppen Gerzson!
No, ez már megtetszik néki
Ez jó lesz nevének
Örülnek is neki nagyon
Mindketten a vének.
A legényke akkor mondja:
Elmennék világgá
Adjanak bort meg pogácsát
De nincsen a házná’!
Mert olyan szegények voltak
Hogy pénze temérdek
Hozzá képest a kis szürke
Templom egerének.
No, nem baj, majd szerzek én, és
Elindult szegényke
Így, minden nélkül a
Messze faluvégre.
Onnan is az erdőalját
Taposta a lába
Pusztán, sáson, nádason át
Vezetett az útja.
Áthaladt az erdőn-mezőn
Egész Óperencián át
Óperenciás tengernek
Elérte a partját.
Át akart ottan ő kelni
Csak nem tudta, hogy kell
Egy vadkacsa úszott oda
Felfúvódott beggyel.
Segíts - mondta a legénynek
Lenyeltem egy pontyot
Megakadt a begyemben és
Majdnem meg is fojtott.
Kapta hóna alá gyorsan
Kacsát a legényke
A hal farkát megragadta
S kirántotta végre.
Bedobta a pontyot ott az
Óperenciásba
El is tűnt a hal azonnal
A part menti sásba’.
Köszönte a kacsa nagyon
Szivességét néki
S meghálálja, Istenuccse’
Ezt hápogta néki.
Jól van, jól van, mondja halkan
A szegény legényke
És feltolta a kalapját
Feje tetejére.
Merthogy az alkonyi fényben
Valami megcsillant
Messze távol, biztos nem más
Csak a messzi túlpart.
Na de nagyon csillog-villog
Egész elvakítja
Egy kavicsot fog, s messzire
A vízbe hajítja.
Merthát úgyis tudja, hogy a
Víztől el nem éri
Ekkor megjelent mellette
Egy vénséges néni.
Látta, hogy a legénykének
Minden szive vágya
Hogy átjusson, mert valami
Nagyon hívja, várja.
Ne menj oda, nincs ott semmi
Mondja most a néni
De a legény nem hisz neki
És csak tovább nézi.
Azt mondja most a néni, hogy
Az Üveghegy csillog
Nekeresdi erdő mellett
Pontban megtalálod.
De ne menj oda, mert azt egy
Olyan sárkány őrzi
Tüzet okád, s aranyból a
Farkincája néki.
És az Üveghegy gyomrában
Puha nyoszolyában
Óriáskirály aluszik
S mosolyog álmában.
No, azt mondja a legényke:
Király koronáját
Ellopja ő, hogy eladja
S vesz majd rajta kását.
Merthogy mindig éhes, régen
Nem evett már semmit
De minek is beszél itten
A nénivel ennyit!
Elindult a tenger partján
Körbe-körbe járja
Ameddig csak el nem jut majd
Üvegpalotába.
De hiába járta-kelte
A tengernek partját
Nem találta meg a sárkány
Üvegpalotáját.
Pedig mondta a vén néni:
Nekeresdi erdő
Szélén van a palota, és
Ottan keresendő.
Sok-sok idő eltelt közben
A legény megvénült
De sohase találta meg
Nekeresdi erdőt.
Pedig még a vadkacsát is
Segítségül hívta
Segíteni ő se tudott
Szégyenkezett sírva.
Azért sírt, mert hát nem tudta
Meghálálni néki
Hogy a legény megmentette
S most hiába kéri.
El is repült héthatáron
Át az Óperenciáson
Azt gondolta: az Üveghegy
A legénynek álom.
Gerzson azóta is járja
A tengernek partját
De nem látthatta meg sosem
Nekeresdnek fáját.
Hogy miért? Már tudjátok is:
Kitalálhattátok!
Kurtafarkú kismalacok
Miatt sújtja átok.
Nekeresdi erdő nem más
Mint a kerek erdő
Ahol a malackák laktak
Négyszögletű erdő.
Emlékeztek? Ők az erdő
Sarkait kitúrták
Kerek erdő lett belőle
De hiába bánták.
Addig túrtak, addig fúrtak
A göndör malackák
Hogy kitúrták az erdőnek
Minden egyes fáját.
Így lett Nekeresdi erdő
Mostanra belőle
Nem is lehet hallani se
Azóta felőle.
Mert hiába keresed, csak
Mindenki azt mondja:
Ne keresd, mert nincsen már meg
A nénő is mondta!
Hogy mi lett a malackákkal?
Azt senki se tudja
S hogy a király felébredt-e
Az üvegtoronyba’?
Akármi is lett velük, majd
Én utána nézek
S elmesélem egyszer majd, ha
Ti is épp ráértek!
VÉGE
A négyszögletű kerek erdő
-A Nekeresdi erdő-
II. RÉSZ
verses mese
Az előbb már elmeséltem
Kismalacok búját:
Hogy a négyszögletű erdőt
Kerekre kitúrták.
Odalett hát minden sarka
Négyszögű erdőnek
Ezért hívják mostanság már
Csak kerek erdőnek.
De én mostan ám tinéktek
Majd másról mesélek:
Olyat mondok: vége-hossza
Nem lesz e mesének!
Szóval egyszer valahol az
Üveghegyen innen
Volt egy legény, kit úgy hívott
Az anyja, hogy: Kincsem!
Na de - mondja a legényke
Asszonyanyám! Nékem
Adjon tisztességes nevet,
Arra én megkérem!
Odahívták az apját is
A kis legénykének
Összedugták a fejüket
Mit mondjanak névnek.
Legyen Jancsi? Jóska? Pista?
Palkó, Miska? Gábor?
Péter? Nándi? Benedek? Vagy
Orbán? Vagy tán Sándor?
Zoltán, Gergő, Zsolt, vagy Géza
Egyik se kell néki
Nézd már, hisz ez a gyerek már
Kinn az utcát nézi!
Ott megyen a lakodalmas
Menet el az úton
Azok között vizsgálódik:
Ott megy éppen Gerzson!
No, ez már megtetszik néki
Ez jó lesz nevének
Örülnek is neki nagyon
Mindketten a vének.
A legényke akkor mondja:
Elmennék világgá
Adjanak bort meg pogácsát
De nincsen a házná’!
Mert olyan szegények voltak
Hogy pénze temérdek
Hozzá képest a kis szürke
Templom egerének.
No, nem baj, majd szerzek én, és
Elindult szegényke
Így, minden nélkül a
Messze faluvégre.
Onnan is az erdőalját
Taposta a lába
Pusztán, sáson, nádason át
Vezetett az útja.
Áthaladt az erdőn-mezőn
Egész Óperencián át
Óperenciás tengernek
Elérte a partját.
Át akart ottan ő kelni
Csak nem tudta, hogy kell
Egy vadkacsa úszott oda
Felfúvódott beggyel.
Segíts - mondta a legénynek
Lenyeltem egy pontyot
Megakadt a begyemben és
Majdnem meg is fojtott.
Kapta hóna alá gyorsan
Kacsát a legényke
A hal farkát megragadta
S kirántotta végre.
Bedobta a pontyot ott az
Óperenciásba
El is tűnt a hal azonnal
A part menti sásba’.
Köszönte a kacsa nagyon
Szivességét néki
S meghálálja, Istenuccse’
Ezt hápogta néki.
Jól van, jól van, mondja halkan
A szegény legényke
És feltolta a kalapját
Feje tetejére.
Merthogy az alkonyi fényben
Valami megcsillant
Messze távol, biztos nem más
Csak a messzi túlpart.
Na de nagyon csillog-villog
Egész elvakítja
Egy kavicsot fog, s messzire
A vízbe hajítja.
Merthát úgyis tudja, hogy a
Víztől el nem éri
Ekkor megjelent mellette
Egy vénséges néni.
Látta, hogy a legénykének
Minden szive vágya
Hogy átjusson, mert valami
Nagyon hívja, várja.
Ne menj oda, nincs ott semmi
Mondja most a néni
De a legény nem hisz neki
És csak tovább nézi.
Azt mondja most a néni, hogy
Az Üveghegy csillog
Nekeresdi erdő mellett
Pontban megtalálod.
De ne menj oda, mert azt egy
Olyan sárkány őrzi
Tüzet okád, s aranyból a
Farkincája néki.
És az Üveghegy gyomrában
Puha nyoszolyában
Óriáskirály aluszik
S mosolyog álmában.
No, azt mondja a legényke:
Király koronáját
Ellopja ő, hogy eladja
S vesz majd rajta kását.
Merthogy mindig éhes, régen
Nem evett már semmit
De minek is beszél itten
A nénivel ennyit!
Elindult a tenger partján
Körbe-körbe járja
Ameddig csak el nem jut majd
Üvegpalotába.
De hiába járta-kelte
A tengernek partját
Nem találta meg a sárkány
Üvegpalotáját.
Pedig mondta a vén néni:
Nekeresdi erdő
Szélén van a palota, és
Ottan keresendő.
Sok-sok idő eltelt közben
A legény megvénült
De sohase találta meg
Nekeresdi erdőt.
Pedig még a vadkacsát is
Segítségül hívta
Segíteni ő se tudott
Szégyenkezett sírva.
Azért sírt, mert hát nem tudta
Meghálálni néki
Hogy a legény megmentette
S most hiába kéri.
El is repült héthatáron
Át az Óperenciáson
Azt gondolta: az Üveghegy
A legénynek álom.
Gerzson azóta is járja
A tengernek partját
De nem látthatta meg sosem
Nekeresdnek fáját.
Hogy miért? Már tudjátok is:
Kitalálhattátok!
Kurtafarkú kismalacok
Miatt sújtja átok.
Nekeresdi erdő nem más
Mint a kerek erdő
Ahol a malackák laktak
Négyszögletű erdő.
Emlékeztek? Ők az erdő
Sarkait kitúrták
Kerek erdő lett belőle
De hiába bánták.
Addig túrtak, addig fúrtak
A göndör malackák
Hogy kitúrták az erdőnek
Minden egyes fáját.
Így lett Nekeresdi erdő
Mostanra belőle
Nem is lehet hallani se
Azóta felőle.
Mert hiába keresed, csak
Mindenki azt mondja:
Ne keresd, mert nincsen már meg
A nénő is mondta!
Hogy mi lett a malackákkal?
Azt senki se tudja
S hogy a király felébredt-e
Az üvegtoronyba’?
Akármi is lett velük, majd
Én utána nézek
S elmesélem egyszer majd, ha
Ti is épp ráértek!
VÉGE