Syuron.hu

Bobby Leng:
A négyszögletű kerek erdő
-A malackák-
III. RÉSZ
verses mese



Óperenciás tengernek
Hosszú ám a partja
Soha senki, csak Gerzson jár
Még most is csak arra.
Emlékeztek? Ő az, aki
Üveghegyet látva
Nyomába eredt, de sajnos
Soha nem találta.
Mert a Nekeresdi erdőt
Malacok kitúrták
Sírnak-rínak a malacok
Mert nagyon megbánták.
De már késő, mindhiába
A sírás, a rívás
Világgá kellene menni
Sajnos, mostmár nincs más.
De akkor anyóka mondta:
Gyertek ide, szentem
Kicsivé varázsollak és
Zsebbe duglak menten.
Eléldegélhettek itten
Néhány kicsi morzsán
A parányi kismalacok
Bebújtak mogorván.
Nem nagyon tetszett ez nékik
Mert ők szabad lelkek
De anyóka megtette azt,
Ami tőle tellett.
Minden reggel kihalászta
Köténye zsebéből
Parányicska malackákat
S ettek a kezéből.
Olyan picik voltak, mint egy
Icipici hangya
Pedig de szerettek volna
Megint nőni nagyra!
Hamar elunták magukat
A kötény zsebében
Rájöttek, hogy nem turkálni
Nem olyan jó mégsem.
Hiába, hogy fájt az orruk
Mégis jobb volt akkor
Milyen jó volt éldegélni
Vadgesztenyén, makkon!
Engedjél ki már, anyóka
A szabadba minket
Elmegyünk inkább világgá
Jó messzire innet!
Az anyóka azt kérdezte:
Mi lesz a királlyal
Meg a sárkányt itthagynátok
Bent az üvegvárban?
Azt mondták a kismalackák:
A király csak alszik
De a sárkánytól mindegyik
Sírva elbúcsúzik.
Szétszéledtek hát a világ
Négyféle sarkába
Kurtafarkú kismalackák
Anyó szive gyászba.
De egyszer csak látja ám, hogy
Imhol jön feléje
Visszafelé egy malacka:
Nem megy el ő mégse.
Ez az egy, ez ittmaradna
Engedje anyóka
Ketten lesznek, sose félnek
A sors bármit hozna.
Jól van, mostmár együtt lesznek
Valahogy megélnek
Egyszer a szűkös napok is
Majd csak végetérnek!
Szóval, a többi malacka
Mindenfelé jártak
Minden szegletét bejárták
Az egész világnak.
Szétszéledtek, mindegyik ment
Ki erre, ki arra
A falusi embereknek
Volt is vele gondja.
Mert a kertek terményeit
Kitúrták, megették
A búzatáblákat pedig
Laposra heverték.
Akkor azt mondták a gazdák:
Nem lesz így jó mégse
Mert a szegény embereknek
Nem lesz így vetése!
Építeni kéne ólat
Göndör malackáknak
Ott legyenek, s a gyerekek
Majd rájuk vigyáznak.
Kapnak is majd finom étket
Reggel, délben, este
Nem kell mostmár az ételért
Elmenniük messze.
Be is csalták kurtafarkú
Malackáknak népét
Be az ólba, és mindegyik
Megkapta a részét.
Finom répa, zab és árpa
Kukorica, széna
Jaj, de jó lesz a malacnak
Itten majd a sorsa!
Most is ottvannak, ha láttad
Mindenféle ólban
Esznek, isznak, lustálkodnak
Heverésznek ottan.
Nem kell többé turkálgatni
Göndör kismalacnak
Búcsút mondhatnak a hőnek
Esőnek s a fagynak.
Nem kell nyári napsütésben
Sűrű erdőt járni
Eső elől menekülve
Fa alá beállni.
Nem kell összebújva fázni
Hóban, fagyban, sárban
Itt az ólban mindig jó lesz
Akár tél vagy nyár van.
Így a malackáknak sorsa
Mostmár jóra fordult
Nézzük, hogy a királyuknak
Sorsa hova fordult?
Mert bizony felébredt mostmár
Nap sütött szemébe
Mert az árnyékadó erdő
Eltűnt mindörökre.
Felébredt, és nagyot ordít
Hol van kurta népem
Mikor mentek, merre mentek
Hova mentek régen?
De a sárkány csak széttárta
Két első kacsóját
Ő se tudja, hogy is tudná
Kérdezze anyókát!
De a néni se tudhatja
Hogy a többi hol van
Csak az az egy, aki szundít
A nyitott akolban.
Akkor aztán óriásunk
Sírva fakadt nyomban
Könnyei zápora hullott
Letérdelt a porban.
A könnyeket elnyelte a
Száraz por azonnal
Kiserkentek a földből a
Régi magvak ottan.
Ezeket oly mélyre túrták
Az átok malackák
Hogy még ők se találták meg
Pedig hogy akarták!
No, a makkok, diók, almák
Gesztenyék meg eprek
Könny vizétől feléledve
Szép sorban kikeltek.
Meglátta ezt az anyóka
Varázst mondott rája
Így lett nyomban a kis csíra
Kerek erdő fája!
Megnőttek ott nyomban, rögtön
Óriásra, nagyra
Hatalmas lombkoronájuk
Óriást takarja.
Nem sír már az óriás, így
Visszamehet végre
Folytathatja puha álmát
Az üveghegyébe’.
A király most újra alszik
Sárkány betakarta
Az anyóka s a malacka
Mosolyognak rajta.
Nekeresdi erdő mostmár
Újra kivirult
Gerzson is meglelte végre
Oda vitt az út.
Meglelte az üveghegyet
Benne a királyt
Aranyfarkú kis sárkánynak
Ottan így kiált:
Add ide a koronát, mert
Éhes vagyok én
Eladom, és jóllakhatom
Akkor végre én.
Szegény sárkány széttárta a
Két kezét legott
Nem látod, hogy a fején nincs
Más, csak a bozont?
Nincs korona a királyon
Réges-régen már...
Vajon miért, vajon miért
Ez nem nagy talány.
Egyszer régen, kiskoromban
Leejtettem én
Épp a farkam közepére
Esett a szegény.
Megütötte, fájt is nagyon
A farkam sebe
Mérgemben egy nagyot fújtam
Lángot izibe.
El is olvadt, rá is olvadt
A farkamra ott
Azóta van aranyfarkam
Te is láthatod.
Ó jaj, ó jaj, most mit tegyek
Gerzson így beszélt
Egyébként se adnám oda
Soha ne reméld!
Meg kék küzdeni érette
Ingyen nem adom
Az óriáskirályt őrzöm
S vigyázok nagyon.
Jobb, ha elmész, kedves Gerzson
Jóccakát és pá
És a sárkány kidobta őt
Az ablak alá.
Akkor Gerzson elindult az
Erdőbe bele
És ott lelte az anyókát
A közepibe’.
Adott enni, adott inni
Anyóka neki
Ő meg hálából faragott
Kerítést neki.
És minden mást megjavított
Amit csak tudott
Ezért cserébe a házban
Ottmaradhatott.
Vakargatta a malacka
Fülének tövét
Az anyóka pedig hálás
Volt neki ezért.
Mostmár ráért végre arra
Amit rég akart:
Sütit sütni! Teli a ház
Néhány lap alatt!
Mindenféle rétes, kalács
Fánkok garmada
Gerzson bendőjében tűnt el
Majd’ a harmada.
A malacka megízlelte
Ám mindegyiket
Sorra szépen el is tűntek
A sütihegyek.
Mint a duda, úgy jóllaktak
Gerzson s a malac
Csak henyéltek naphosszat az
Eperfa alatt.
Anyóka meg csak sütötte
Sütik garmadát
A lágy szellő messzi vitte
Sütik illatát.
Vaníliaillat szálldos
Erdőn, réteken
Sütikhez itt a sok gyümölcs
Mind-mind megterem.
Alma, szeder, eper, barack
Meggy és áfonya
Cseresznye, dió és körte
Szőlőmazsola.
Illatfelhő messze szállt és
Bizony eljutott
Malacországon is túl, és
Vendéget hozott.
Először csak jöttek nézni
Honnan árad szét
A jó illat, és elnézték
Anyóka kezét.
Olyan ügyes, villámgyorsan
Gyúr és sütöget
Lisztez, cukroz, morzsol, nyújt és
Lekvárt töltöget.
Az emberek nézték-nézték
Nyáluk csöpögött
Ahogy válogattak egyre
Sok süti között.
Mazsolás fánk, túrós rétes
Mindegyik finom
Kéne pénz is érte, ingyen
Oda nem adom!
Vagy ha pénz nincs, hozzanak hát
Egy zsák lisztet el
Vagy egy halom cukrot, vagy mást
Bármi érdekel.
Aludttej, túró meg tejföl
Fahéj, kakaó
Ánizs, mák és vanília
Sütibe való.
Tejet, tojást, zsírozót meg
Vajat is kapott
Mindenki azt hozott néki
Amit csak tudott.
Betelt a spájz, amit hoztak
Néhány hét alatt
Adott cserébe, mit kértek
Sok jó finomat.

Alig győzte sütni anyó
A jó sütiket
Egyre többen jöttek el, hogy
Tőle vegyenek.
Aztán jött egy méhész is, de
Pénze nulla volt
Inkább cserébe egy hordó
Mézecskét adott.
Úgy megörült anyóka a
Finom mézinek
Hogy azonmód egy nagy tepsi
Mézest készített.
Cukormázból rajzolt rája
Díszítéseket
Olyan szép lett, hogy mindenki
Csak ebből evett.
Oly finom lett, messze földön
Híre elszaladt
Idejártak mézesért a
Szegények s urak.
Anyóka meg sütött-sütött
Éjjel-nappal ott
Sütik alatt a nagyasztal
Majd leroskadott.
Nem akármilyen süti volt
Amit ő sütött
De a mézes a legfincsibb
Bizony mind között!
Akármennyit sütött, mindig
Egy szem sem maradt
Még a morzsát is felszedték
Az asztal alatt.
Pedig rengeteget sütött
S mind el is fogyott
Messze földre hírét vitték
Kicsik és nagyok.

Közben teltek-múltak évek
Ősz, tél, tavasz, nyár
Hol fehér volt, hol virágos
Az egész határ.
De a malackák nem jöttek
Vissza soha már
Meleg ólban, kényelemben
Nekik jobb talán.
Gerzson elment falujába
A szüleiért
Hogy elhozza Nekeresdre
Hát csakis azért!
El is jöttek, ottmaradtak
Mindörökre már
Azóta ott laknak túl az
Óperencián!
Az üveghegyet benőtte
Azóta a fű
A kis sárkány élete se
Volt csupa derű!
Unta magát, el is aludt
Ő is, mint ura
Mélyen alszik, horkol a két
Fura figura.
Néha hallik horkolásuk
Hogy beleremeg
Az egész hegy, te is hallod
Hegyezd a füled!
És a sárkány hogyha tüsszent
Vagy ha csuklik ő
Tűz csap ki a szájából és
Megolvad a kő!
Megolvad az üveg is, és
Oldalt lefolyik
Tűzhányó és földrengés ez
Sokan azt hiszik.
Csak mi tudjuk, hogy ők ketten
Alszanak ott bent
Addig tart az álmuk bent, míg
Idekint a csend.



VÉGE