A mézeskalács-ház
Bobby Leng:
A mézeskalács-ház
verses mese
Egyszer volt egy öreg cukrász
Sok a tanulója
Ide járt az iskolába
Jani, Kati, Nóra.
Ide íratta be anyja
A Vasorrú Bábát
De bizony nem érdekelte
Azt a szegény párát.
Tudnotok kell, hogy akkor még
Őt biz’ nem így hívták
Édes kicsi lányka volt még
És sosem csúfolták.
Évi volt-e a neve, vagy
Katóka? Ki tudja?
Nem emlékszik már rá senki
Elveszett a múltba’.
Szóval, ez a cukrász bácsi
Torták, sütemények
Professzora volt, oly ügyes
S minden finom, tényleg.
Meg is tanult nála mindent
Sári, Zoli, Malvin
De a sok tudás, az sajnos
Nem fogott valakin.
Ez a valaki nem volt más
Mint a kis Vasorrú
Mindent mindig összekevert
Elmesélni hosszú.
Egy a lényeg: mind elrontva
Ott hevertek szépen
A sokféle sütemények
Asztalon és széken.
Olyan kemény lett mindegyik
Nem lehet megenni
Beletörne a fogad, így
Sajnos, nincs mit tenni.
A recept az így szól: vegyél
megyed kiló cukrot
35 deka lisztet, és
Kevés darált diót.
15 deka vajat, meg
2 tojást, egészet
Késhegy szódabikarbónát
8 dekányi mézet.
Jöhet kevés szegfűszeg, és
Fahéj egy kevéske
Rászórhatod majd a vajjal
Már elmorzsolt lisztre.
Tűzön barnítsd meg a mézet
Diót és a cukrot
Add hozzá még a két tojást
S lassan összegyúrod.
Amikor már készen is vagy
Letakarod szépen
Éjszakára kamrába vidd
Hűvös helyen lészen.
Másnap ujjnyi vastagra nyújtsd
Vágj formát belőle
Kend meg tojássárgájával
És tedd a sütőbe.
5 percig kell csupán sütni
Nagyon gyorsan megsül
Mézes-édes finomságot
Majd megesszük végül.
Így a recept, cukrász apó
Egyik jó receptje
Kenény lett a süti, sajnos
Senki nem ehette.
Cukrász bácsi azt mondta, hogy
Két-három nap múlva
Megpuhul majd, és finom lesz
Nincs okuk a búra.
Addig süsünk másfélét is
S mondta a receptet
A gyerekek szorgoskodtak
És mindent ellestek.
Megsütötte a kis Bába
E mézes kalácsot
De az soha nem puhult meg
Hiába is várod.
Mit hagyott ki belőle, vagy
Mit nem, azt nem tudom
De mindegyik ehetetlen
Kemény, mint a beton.
Vajon mi volt, cukor, vagy liszt
Amit összekevert
Nem tudom, hogy mit tett bele
Azt sem, hogy mi helyett!
„A cukrászat nem érdekel”
Hajtogatta mindig
Sok egyesét édesanyja
Emlegette sírig.
Aztán egyszer elunta ezt
Már a cukrász bácsi
Becsomagolt mindent neki
És azt mondta: Mars ki!
Batyujába bekötötte
A kemény pogácsát
A betonnak nevezhető
Sok mézeskalácsát.
Mostmár mehetsz hát világgá
Ripakodott rája
De ő meg se rezzent, merthát
Picikét se bánja.
Úgyis unta az egészet
Hazamehet végre
Édesanyja szomorúan
El is jött hát érte.
Hazavitte, megdorgálta
De hiába szidta
Csak azt hajtogatta, hogy ő
Soha nem megy vissza!
Mi legyen most, mi legyen hát
Anyuka nem tudja
De az apja rákötötte
A batyut egy rúdra.
Itt a kincsed, édes lányom
Mehetsz is világgá
Hátha máshol többet tanulsz
Mint a vén cukrásznál.
Felvette a batyut szegény
A gyenge vállára
Erdő-mező lesz a társa
Mehet a világba!
Ment, mendegélt hát egyedül
Erdő közepébe
Fáradtan lepihent ottan
Tisztásnak szélére.
Azt gondolta, bizony nem megy
Tovább, bármi lesz is
Itt épít majd kunyhót, házat
Megcsinálja ezt is.
Ágacskákból, botocskákból
Összetákonyászta
A házikót, de nincs tető
Akkor hogy ne ázna?
Előszedte a batyuját
Kipakolt belőle
Betonkemény sütemények
Hullottak a földre.
Ezt használta fel tetőnek
Falnak, kerítésnek
Estére kész is volt, mire
Kihunytak a fények.
Picike lett nagyon a ház
Épp csak befért rajta
De nem bánta, mért is bánná
Nem is olyan fajta!
Teltek-múltak napok, évek
A ház is nagyobb lett
Mert a kemencében sültek
Kemény sütemények.
Ahhoz értett csupán, tudjuk:
Kemény sütit sütni
Oly kemény volt, hogy sohase
Lehetett megenni.
Mostmár direkt ilyet sütött
S épített belőle
Olyan szép lett a süti-ház
Hallottál felőle?
Habcsókok és cukormázak
Mazsolák, és meggyek
Díszítették már a házat
Sokkal-sokkal szebb lett.
Aztán, ahogy telt az idő
És lassan megvénült
Mostmár tudott fincsit sütni
Ehetőt is végül.
Mostmár bánta, hogy nem figyelt
Cukrászbácsikára
Se arra, hogy édesanyja
Mit főz a konyhába’.
Mostmár késő szomorkodni
Egyet tehet már csak
Édes-mézes sütit eszik
S díszíti a házat.
Igen ám, de mostmár unja
Az édest a szája
Mindig süti, mindig édes
Tegnap, holnap, máma’?
Mit csináljon, fogjon nyulat?
Öreg ő már ahhoz!
Szedjen gombát, gyökereket?
Gesztenyét és makkot?
Sajnos, a sok gomba mérges
Mókus eszik makkot
Keserű a gyökér: nem kell
Mit egyen hát akkor?
Kilépett a házból, szétnéz
Kerítéshez caplat
Széjjelnéz: vajh’ mi lehet az
Mit az erdő adhat?
Az ösvényen, tisztás szélén
Kislány, kisfiúcska
Akkor tértek rá éppen az
Erdőből az útra.
Meglátták a szép kis házat
Megéheztek éppen
Látták, finom cukormáz van
A falon, kéményen.
A vén banya bütykös kezét
Dörzsölgeti vígan
Széjjelnéz, de nem látja, hogy
Apu, anyu hol van?
Egyedül jött a két gyerek
Tán még el is tévedt
Jöjjenek csak, kapnak itt majd
Sok-sok édességet!
Behívta a gyerekeket
Mézeskalács-házba
És az ajtót hét lakattal
Azonnal bezárta...
---
A mesének többi részét
Ismeritek már jól
Hallottatok biztosan már
Jancsi-Juliskáról?
VÉGE
A mézeskalács-ház
verses mese
Egyszer volt egy öreg cukrász
Sok a tanulója
Ide járt az iskolába
Jani, Kati, Nóra.
Ide íratta be anyja
A Vasorrú Bábát
De bizony nem érdekelte
Azt a szegény párát.
Tudnotok kell, hogy akkor még
Őt biz’ nem így hívták
Édes kicsi lányka volt még
És sosem csúfolták.
Évi volt-e a neve, vagy
Katóka? Ki tudja?
Nem emlékszik már rá senki
Elveszett a múltba’.
Szóval, ez a cukrász bácsi
Torták, sütemények
Professzora volt, oly ügyes
S minden finom, tényleg.
Meg is tanult nála mindent
Sári, Zoli, Malvin
De a sok tudás, az sajnos
Nem fogott valakin.
Ez a valaki nem volt más
Mint a kis Vasorrú
Mindent mindig összekevert
Elmesélni hosszú.
Egy a lényeg: mind elrontva
Ott hevertek szépen
A sokféle sütemények
Asztalon és széken.
Olyan kemény lett mindegyik
Nem lehet megenni
Beletörne a fogad, így
Sajnos, nincs mit tenni.
A recept az így szól: vegyél
megyed kiló cukrot
35 deka lisztet, és
Kevés darált diót.
15 deka vajat, meg
2 tojást, egészet
Késhegy szódabikarbónát
8 dekányi mézet.
Jöhet kevés szegfűszeg, és
Fahéj egy kevéske
Rászórhatod majd a vajjal
Már elmorzsolt lisztre.
Tűzön barnítsd meg a mézet
Diót és a cukrot
Add hozzá még a két tojást
S lassan összegyúrod.
Amikor már készen is vagy
Letakarod szépen
Éjszakára kamrába vidd
Hűvös helyen lészen.
Másnap ujjnyi vastagra nyújtsd
Vágj formát belőle
Kend meg tojássárgájával
És tedd a sütőbe.
5 percig kell csupán sütni
Nagyon gyorsan megsül
Mézes-édes finomságot
Majd megesszük végül.
Így a recept, cukrász apó
Egyik jó receptje
Kenény lett a süti, sajnos
Senki nem ehette.
Cukrász bácsi azt mondta, hogy
Két-három nap múlva
Megpuhul majd, és finom lesz
Nincs okuk a búra.
Addig süsünk másfélét is
S mondta a receptet
A gyerekek szorgoskodtak
És mindent ellestek.
Megsütötte a kis Bába
E mézes kalácsot
De az soha nem puhult meg
Hiába is várod.
Mit hagyott ki belőle, vagy
Mit nem, azt nem tudom
De mindegyik ehetetlen
Kemény, mint a beton.
Vajon mi volt, cukor, vagy liszt
Amit összekevert
Nem tudom, hogy mit tett bele
Azt sem, hogy mi helyett!
„A cukrászat nem érdekel”
Hajtogatta mindig
Sok egyesét édesanyja
Emlegette sírig.
Aztán egyszer elunta ezt
Már a cukrász bácsi
Becsomagolt mindent neki
És azt mondta: Mars ki!
Batyujába bekötötte
A kemény pogácsát
A betonnak nevezhető
Sok mézeskalácsát.
Mostmár mehetsz hát világgá
Ripakodott rája
De ő meg se rezzent, merthát
Picikét se bánja.
Úgyis unta az egészet
Hazamehet végre
Édesanyja szomorúan
El is jött hát érte.
Hazavitte, megdorgálta
De hiába szidta
Csak azt hajtogatta, hogy ő
Soha nem megy vissza!
Mi legyen most, mi legyen hát
Anyuka nem tudja
De az apja rákötötte
A batyut egy rúdra.
Itt a kincsed, édes lányom
Mehetsz is világgá
Hátha máshol többet tanulsz
Mint a vén cukrásznál.
Felvette a batyut szegény
A gyenge vállára
Erdő-mező lesz a társa
Mehet a világba!
Ment, mendegélt hát egyedül
Erdő közepébe
Fáradtan lepihent ottan
Tisztásnak szélére.
Azt gondolta, bizony nem megy
Tovább, bármi lesz is
Itt épít majd kunyhót, házat
Megcsinálja ezt is.
Ágacskákból, botocskákból
Összetákonyászta
A házikót, de nincs tető
Akkor hogy ne ázna?
Előszedte a batyuját
Kipakolt belőle
Betonkemény sütemények
Hullottak a földre.
Ezt használta fel tetőnek
Falnak, kerítésnek
Estére kész is volt, mire
Kihunytak a fények.
Picike lett nagyon a ház
Épp csak befért rajta
De nem bánta, mért is bánná
Nem is olyan fajta!
Teltek-múltak napok, évek
A ház is nagyobb lett
Mert a kemencében sültek
Kemény sütemények.
Ahhoz értett csupán, tudjuk:
Kemény sütit sütni
Oly kemény volt, hogy sohase
Lehetett megenni.
Mostmár direkt ilyet sütött
S épített belőle
Olyan szép lett a süti-ház
Hallottál felőle?
Habcsókok és cukormázak
Mazsolák, és meggyek
Díszítették már a házat
Sokkal-sokkal szebb lett.
Aztán, ahogy telt az idő
És lassan megvénült
Mostmár tudott fincsit sütni
Ehetőt is végül.
Mostmár bánta, hogy nem figyelt
Cukrászbácsikára
Se arra, hogy édesanyja
Mit főz a konyhába’.
Mostmár késő szomorkodni
Egyet tehet már csak
Édes-mézes sütit eszik
S díszíti a házat.
Igen ám, de mostmár unja
Az édest a szája
Mindig süti, mindig édes
Tegnap, holnap, máma’?
Mit csináljon, fogjon nyulat?
Öreg ő már ahhoz!
Szedjen gombát, gyökereket?
Gesztenyét és makkot?
Sajnos, a sok gomba mérges
Mókus eszik makkot
Keserű a gyökér: nem kell
Mit egyen hát akkor?
Kilépett a házból, szétnéz
Kerítéshez caplat
Széjjelnéz: vajh’ mi lehet az
Mit az erdő adhat?
Az ösvényen, tisztás szélén
Kislány, kisfiúcska
Akkor tértek rá éppen az
Erdőből az útra.
Meglátták a szép kis házat
Megéheztek éppen
Látták, finom cukormáz van
A falon, kéményen.
A vén banya bütykös kezét
Dörzsölgeti vígan
Széjjelnéz, de nem látja, hogy
Apu, anyu hol van?
Egyedül jött a két gyerek
Tán még el is tévedt
Jöjjenek csak, kapnak itt majd
Sok-sok édességet!
Behívta a gyerekeket
Mézeskalács-házba
És az ajtót hét lakattal
Azonnal bezárta...
---
A mesének többi részét
Ismeritek már jól
Hallottatok biztosan már
Jancsi-Juliskáról?
VÉGE