Változatok évszakokra
Bobby Leng:
Változatok évszakokra
- vers -
Tél van. Hideg, fagyos, jeges, dermedt.
Elveszi az embertől az élnivágyás-kedvet.
Fűteni duettban: forró kályha, tűzhely.
Az emberben ilyenkor van a legtöbb kétely:
Lesz-e valaha még jobb idő, barátom?
Lesz-e, hogy majd nyár lesz hetedhét-határon?
Fázunk. Fagyoskodunk. Forró tea, az kell.
Takaróznánk mostmár bármilyen lepellel.
De nem lehet: indulj, vár reád a munka
Vacogásodat most vágd csak be a sutba
Vágj fát, etess barmot: ilyenkor is éhes
Nem ülhetsz melegben, mint valami kényes.
Korán kelsz, dolgod sok: nincs más, aki végzi.
Még, ha fagy is, s kezed jég vágja és vérzi.
Kinn az erdőn a vad a fagyban úgy reszket
Kicsike fiaknak bújva hátat vetnek
Melengetik őket saját melegükkel
Testüknek hevével és lehelletükkel.
Szenvednek, éheznek, fáznak a szegények
Jó lenne, ha vége lenne már a télnek
Vinné el az ördög, jaj, de fehér minden
A hideg hó alatt semmi étek nincsen.
A szegény vadakra a rúd nagyon rájár
A hó tetejére ráfagyott a jég már.
Kicsi lábakat a jégszilánk megvágja
Ahogy belesüllyed a hóba a lába
Vérzik a kis tappancs, a pata is sebes
A vértől a sok nyom a hóban rőtveres.
Jég alól nem tudnak kikaparni étket
Sok kis életkének a tél így vet véget.
Fenn a hegy tetején sípálya-vastraverz
Felvonják a népet, s ez örömet szerez
Lesiklanak aztán, s újra fel és megint
Akiknek telik rá, a bukszájuk szerint.
Örömködnek ottan, sikongva nevetnek
Szánkózni, síelni annyira szeretnek.
Forralt borral űzik el a hideg élét
Este se keresik még a pálya szélét
Reflektor fényénél éjjel is síelnek
Örömet okoz ez felnőttnek, gyereknek.
És hogyha elunják, forró fürdő várja
Meleg szobában puha pihe párna
Bolyhos takaró alá bújnak pihenni
De jó dolog is gazdagnak lenni
Semmire sincsen sohase gondja
Tél vagy nyár kedvét el nem rontja
Kiszolgálják, s neki kényelem az élet
Minden évszakban királyként élhet.
---
Nagy a meleg nyáron, árnyék sehol sincsen
Az ember dolgozik, izzadsággal, hévvel
Fogát összezárja szorosan: csikordul
De akkor is menni s csinálni kell zordul.
Kalap a fejére - valamelyest megvéd
A ló alig bírja szénásszekér terhét
Tetején a gyerkőc kötelet markolva
Nagyon nehéz ám a szegényember sorsa.
Küzd az elemekkel, műveli a földet
Reggeltől estelig a dereka görnyed
Fáj a háta, véres-sebes durva marka
Mert a szerszám nyele lekoptatta-marta.
Hogyha jégeső jön: odalesz a termés
Szegényember válla alig bírja terhét
Gondokkal telik majd’ minden perc és óra
Így van ez, a világnak kezdete óta.
Odakinn az erdőn lombok hűvösében
Pihékel a vad. Még vár az estebéddel.
Alkonyatkor széled a legelőn széjjel
Mikor a harmat a fűre leszáll éjjel.
Addig nem mozdulhat: nagyon nagy a meleg
Itt az árnyékban nem bántanak a legyek
A szúnyog is elvan a hűs bokrok alatt
Nedves levél alján, s estig ott is marad.
Fonnyadt füvet rágcsál a csorda a réten
Jó lenne, ha esne kis eső a héten
Friss fű fakadhatna, s virág nyílna nyomban
De most csak hőség van réten és vadonban.
Enyhelt semmi nem ad, mindenütt meleg van
Nem találnak sarat: fürdenek a porban
Élősködők terhét próbálják levetni
Hogy nappal nyugodtan tudjanak heverni.
Strandnak hűs vizében áznak, akik áznak
Nyaralóhelyekre nagyon sokan vágynak
Tengerpart homokján hevernek alélva
Hűs napernyők alatt padokon karéjba’
Szolgák hada viszi az italos tálcát
Pohárcsörrenés űzi a lusták álmát.
Légkondícionált termekben tanyáznak
Hideg fuvallatban dideregnek-fáznak
Aztán kirohannak, ki a napsütésbe
Rögtön náthát kapnak, nem is veszik észre
Tüsszögnek, köhögnek, és folyik az orruk
Ezzel se törődnek, erre sincsen gondjuk.
VÉGE
Változatok évszakokra
- vers -
Tél van. Hideg, fagyos, jeges, dermedt.
Elveszi az embertől az élnivágyás-kedvet.
Fűteni duettban: forró kályha, tűzhely.
Az emberben ilyenkor van a legtöbb kétely:
Lesz-e valaha még jobb idő, barátom?
Lesz-e, hogy majd nyár lesz hetedhét-határon?
Fázunk. Fagyoskodunk. Forró tea, az kell.
Takaróznánk mostmár bármilyen lepellel.
De nem lehet: indulj, vár reád a munka
Vacogásodat most vágd csak be a sutba
Vágj fát, etess barmot: ilyenkor is éhes
Nem ülhetsz melegben, mint valami kényes.
Korán kelsz, dolgod sok: nincs más, aki végzi.
Még, ha fagy is, s kezed jég vágja és vérzi.
Kinn az erdőn a vad a fagyban úgy reszket
Kicsike fiaknak bújva hátat vetnek
Melengetik őket saját melegükkel
Testüknek hevével és lehelletükkel.
Szenvednek, éheznek, fáznak a szegények
Jó lenne, ha vége lenne már a télnek
Vinné el az ördög, jaj, de fehér minden
A hideg hó alatt semmi étek nincsen.
A szegény vadakra a rúd nagyon rájár
A hó tetejére ráfagyott a jég már.
Kicsi lábakat a jégszilánk megvágja
Ahogy belesüllyed a hóba a lába
Vérzik a kis tappancs, a pata is sebes
A vértől a sok nyom a hóban rőtveres.
Jég alól nem tudnak kikaparni étket
Sok kis életkének a tél így vet véget.
Fenn a hegy tetején sípálya-vastraverz
Felvonják a népet, s ez örömet szerez
Lesiklanak aztán, s újra fel és megint
Akiknek telik rá, a bukszájuk szerint.
Örömködnek ottan, sikongva nevetnek
Szánkózni, síelni annyira szeretnek.
Forralt borral űzik el a hideg élét
Este se keresik még a pálya szélét
Reflektor fényénél éjjel is síelnek
Örömet okoz ez felnőttnek, gyereknek.
És hogyha elunják, forró fürdő várja
Meleg szobában puha pihe párna
Bolyhos takaró alá bújnak pihenni
De jó dolog is gazdagnak lenni
Semmire sincsen sohase gondja
Tél vagy nyár kedvét el nem rontja
Kiszolgálják, s neki kényelem az élet
Minden évszakban királyként élhet.
---
Nagy a meleg nyáron, árnyék sehol sincsen
Az ember dolgozik, izzadsággal, hévvel
Fogát összezárja szorosan: csikordul
De akkor is menni s csinálni kell zordul.
Kalap a fejére - valamelyest megvéd
A ló alig bírja szénásszekér terhét
Tetején a gyerkőc kötelet markolva
Nagyon nehéz ám a szegényember sorsa.
Küzd az elemekkel, műveli a földet
Reggeltől estelig a dereka görnyed
Fáj a háta, véres-sebes durva marka
Mert a szerszám nyele lekoptatta-marta.
Hogyha jégeső jön: odalesz a termés
Szegényember válla alig bírja terhét
Gondokkal telik majd’ minden perc és óra
Így van ez, a világnak kezdete óta.
Odakinn az erdőn lombok hűvösében
Pihékel a vad. Még vár az estebéddel.
Alkonyatkor széled a legelőn széjjel
Mikor a harmat a fűre leszáll éjjel.
Addig nem mozdulhat: nagyon nagy a meleg
Itt az árnyékban nem bántanak a legyek
A szúnyog is elvan a hűs bokrok alatt
Nedves levél alján, s estig ott is marad.
Fonnyadt füvet rágcsál a csorda a réten
Jó lenne, ha esne kis eső a héten
Friss fű fakadhatna, s virág nyílna nyomban
De most csak hőség van réten és vadonban.
Enyhelt semmi nem ad, mindenütt meleg van
Nem találnak sarat: fürdenek a porban
Élősködők terhét próbálják levetni
Hogy nappal nyugodtan tudjanak heverni.
Strandnak hűs vizében áznak, akik áznak
Nyaralóhelyekre nagyon sokan vágynak
Tengerpart homokján hevernek alélva
Hűs napernyők alatt padokon karéjba’
Szolgák hada viszi az italos tálcát
Pohárcsörrenés űzi a lusták álmát.
Légkondícionált termekben tanyáznak
Hideg fuvallatban dideregnek-fáznak
Aztán kirohannak, ki a napsütésbe
Rögtön náthát kapnak, nem is veszik észre
Tüsszögnek, köhögnek, és folyik az orruk
Ezzel se törődnek, erre sincsen gondjuk.
VÉGE