Tél
Bobby Leng:
Tél
Éjente sűrű tejföl a köd, mindent eltakar
Az embernek fiát házaikba mind bezavar
Hideg a lég, a lehellet láthatóvá lesz benne
Az embernek ilyenkor élni is alig van kedve.
Meleg szobában, kandallóban a tűz ropog
Kint a hideg szél a fák ágai között morog
Zúg és zörög, miközben sűrűen hull a hó
És vastag jégpáncél alá rejtőzik most a tó.
Zúzmarás, jeges, deres ágak közt madár kutat
Itt sincs, ott sincs, nincsen sehol egy jó falat
S a nagyvad is csak kapálja, túrja a nagy havat
Keresgéli, ami a nyárról még valahol megmaradt.
Károgó varjak csapata kering és kavarog fent
Ott még hidegebb van, mint a földön idelent
Fekete tollukat borzasra fújja a hideg szél
Rettenetes, könyörtelen, fagyos, jeges a tél.
Kevés a tollruha, s a szőrme a vadaknak oly kevés
És hol van már, learatva már mind a gazdag, jó vetés
Elhullott szem, csutka, kalász, répa, ha lenne még
De mindent eltakar a vastag hó, s a kemény, éles jég.
Az úton vastagon keményre fagyott a jeges hó
Igyekszik hazafelé gyorsan minden városlakó
Csúszkálnak, bukdácsolnak, elesnek: nem vidám
Csak a gyerekek nevetnek, ha csúszik a sí, a szán.
Hóember somolyg, répaorrán jégcsap, kalapja szűk
Szénből a gombja s szeme, kezébe seprő került
Gyerekek csinálták - pirosra csípte a fagy az arcukat
Hógolyó-csatáznak, s mindenik egymáson jót mulat.
De kinn a határban süvítve száguld a szél tova
Ez most a szertelen, vad, fékezhetetlen tél hona
Jaj, hol a meleg nyár, napfény, - minden olyan hideg
Hiába gyönyörű a téli táj, akkor is rideg.
Megfagyaszt, hogyha nincs meleg kucsma, kabát
Orkán csavarja-töri és zúzza a bokrot, a fát
Vastag szürke felhő az egész tájra fehér takarót hint
Kegyetlen, kíméletlen ez a fehér világ itt kint.
Vastag hótakaró fed el minden mélyedést, zugot
Érintetlen világ, vigyázz, hová lépsz, sohase tudhatod
Itt fél méter mély palást, amott pár centi csak
Most szűzi fehér lepel, de tavaszra olvadt sár, latyak.
VÉGE
Tél
Éjente sűrű tejföl a köd, mindent eltakar
Az embernek fiát házaikba mind bezavar
Hideg a lég, a lehellet láthatóvá lesz benne
Az embernek ilyenkor élni is alig van kedve.
Meleg szobában, kandallóban a tűz ropog
Kint a hideg szél a fák ágai között morog
Zúg és zörög, miközben sűrűen hull a hó
És vastag jégpáncél alá rejtőzik most a tó.
Zúzmarás, jeges, deres ágak közt madár kutat
Itt sincs, ott sincs, nincsen sehol egy jó falat
S a nagyvad is csak kapálja, túrja a nagy havat
Keresgéli, ami a nyárról még valahol megmaradt.
Károgó varjak csapata kering és kavarog fent
Ott még hidegebb van, mint a földön idelent
Fekete tollukat borzasra fújja a hideg szél
Rettenetes, könyörtelen, fagyos, jeges a tél.
Kevés a tollruha, s a szőrme a vadaknak oly kevés
És hol van már, learatva már mind a gazdag, jó vetés
Elhullott szem, csutka, kalász, répa, ha lenne még
De mindent eltakar a vastag hó, s a kemény, éles jég.
Az úton vastagon keményre fagyott a jeges hó
Igyekszik hazafelé gyorsan minden városlakó
Csúszkálnak, bukdácsolnak, elesnek: nem vidám
Csak a gyerekek nevetnek, ha csúszik a sí, a szán.
Hóember somolyg, répaorrán jégcsap, kalapja szűk
Szénből a gombja s szeme, kezébe seprő került
Gyerekek csinálták - pirosra csípte a fagy az arcukat
Hógolyó-csatáznak, s mindenik egymáson jót mulat.
De kinn a határban süvítve száguld a szél tova
Ez most a szertelen, vad, fékezhetetlen tél hona
Jaj, hol a meleg nyár, napfény, - minden olyan hideg
Hiába gyönyörű a téli táj, akkor is rideg.
Megfagyaszt, hogyha nincs meleg kucsma, kabát
Orkán csavarja-töri és zúzza a bokrot, a fát
Vastag szürke felhő az egész tájra fehér takarót hint
Kegyetlen, kíméletlen ez a fehér világ itt kint.
Vastag hótakaró fed el minden mélyedést, zugot
Érintetlen világ, vigyázz, hová lépsz, sohase tudhatod
Itt fél méter mély palást, amott pár centi csak
Most szűzi fehér lepel, de tavaszra olvadt sár, latyak.
VÉGE