Syuron.hu

Bobby Leng:
Négy évszak
-vers-



Tavasz

Tavasszal zsenge, apró levélkék
Apró fűszálak bújnak elő.
Ígéretüket hozták a nyárnak
Mikorra mindük majd nagyra nő.

Ilyen a gyermek. Üde ígéret.
Lehetőségekkel teli tár.
És az a sok kincs, amit rejt énje
Csak kibontakozásra vár.


Nyár

Nyáron az ég is izzik, úgy perzsel
Lohol az úton a forró szél
Virágok nyílnak, gyümölcsök érnek
A nyár parázsló szenvedély.

Ilyen a felnőtt, ifjúi lélek.
Szerelmes, s szenved, izzik és ég
Hamar-hamar! Így él, s nem gondol
Élte gyümölcseire még.


Ősz

Ősszel a felhők fodros-fehérek.
Gyönyörű kéken ragyog az ég.
Gazdag termése a forró nyárnak
Ilyenkorra mind-mind beért.

Ilyen az éltes, korosabb ember.
Élte gyümölcsét most aratá.
Virágzott is, és gyümölcsöt érlelt:
A világnak gyermekeit adá.


Tél

Télen hideg van. Dermesztő, metsző.
Minden ezüstös és hófehér.
De a hó alatt ott van a csíra
Ami tavaszra sokat igér.

Ilyen fehér, ily ezüst az ember
Üstöke is, ha vén, s bottal jár
De a csicsergő unokahadban
Ott a jövő ígérete már.




VÉGE