Lélekvándorlás
Bobby Leng:
Lélekvándorlás
-vers-
A lélekvándorlásban nagyon sokan hisznek.
Hogy ők majd egyszer valami más is lesznek.
Valami bőrében visszakerülnek a Földre.
Szerintük ez a körforgás tart mindörökre.
Ha tényleg vándorol mégis a lélek
Te mi szeretnél lenni, felelj rá, kérlek
S ne azt válaszold, hogy: jaj, úgy félek
Hanem gondolkodj el rajta, de tényleg.
Ijesztő, mondhatom, komolyan, érzem.
Selyemgubóban hernyóként az ébredésem
Akit bedobnak gőzölgő vizes fazékba
Vagy a gabonaszemnél én leszek a léha?
Vagy egy állat, akit az úton eltaposnak
Mert az autók nehezek és nagyon gyorsak
Vagy világ fájdalmát cipelő ember leszek
Akinek vállát nyomják tonnányi gond-hegyek?
Vagy gyilkos, aki a rács mögött várja
Hogy elkövetkezzen lassan az ő halála
Vagy ártatlan gyermek, akit agyonvernek
Vagy megcsalt hitves, akit nem szeretnek?
Vagy én leszek egy levélke egy fán
Vagy egy fűszál a réten, vagy apró bogár
Vagy szopós malacka a szilveszteri tálon
Vagy táncoslány a léha, giccses bálon?
Vagy bárány leszek, akit megölnek
S cintányéron tálalnak, ha megsütöttek
Fehér szőrömből bekecset fabrikálnak
Jaj, de szomorú sorsa van a barikának!
Vagy vén fa leszek, akit fűrésszel kettévágnak
Vagy akinek csúcsára királyi sasok szállnak
Aki hajladozik a szélben, ágai letörnek...
Vagy kivert kutyája leszek e földnek?
Virág leszek-e, akit levágnak, letépnek
Csokorba kötnek, mert a virágok szépek
Vagy szúnyog leszek-e, akit agyoncsapnak
Bár vért szívni sajnos, sohase hagynak?
Vagy kullancs leszek-e, ami hullik a hajadba
Megölnek, aztán kidobnak majd a francba
Vagy bolha leszek, esetleg hangya vagy túzok
Nem tudni, hogy majdan milyen sorsot húzok.
Tigris leszek-e, s ha gyönge, hát elveszek
Vagy hatalmas agyarú, óriás elefánt leszek
Vagy vadászó oroszlán, akinek ölnie kell
Ha azt akarja, hogy bendője tele legyen?
Vagy ugráló majmocska a kókuszdiófán
Vagy piros alma a kamrapolcon talán
Vagy csípős hagyma, uborka? Tüskés szeder?
Vagy illatos-piros, zamatos, finom eper?
Szép hosszú fűszál, mit tehenek harapdálnak
Vagy barack, mely dísze a kompótos tálnak
Égre törő jegenyefa, vagy cirok, melyből seprűt kötnek
Vagy búzaszem, amelyből éltető kenyeret sütnek?
Vagy prédaállat, akit a krokodil elkapott
Vagy fóka, akibe belemélyed ezer cápafog?
Vagy, aki fogyatékkal s nyomorba született
Vagy csúfság, akit soha még senki sem szeretett?
Vagy kísérleti patkány, laboratóriumi majom
Vagy bennszülött, akinek gyereke egész halom
Vagy vad völgyek között vágtázó szilaj csikó
Vagy édes kisunoka, kit becézget anyó, apó?
Dögevő hiéna, sakál, keselyű is lehetek
Bármi élőlény, belegondolni se merek
Lehetek nádszál a tóban, mit télen levágnak
Vagy rossz életű ember, kit hajtanak a vágyak.
Vagy vadvirág a réten, kit egyszerre lekaszálnak
Vagy tücsök, aki úgy örül a múlandó, forró nyárnak
Vagy méh, ki mézével annyit hiába dolgozott
Inaszakadtáig gyűjtött, de hasznot gazdájának hozott?
Vagy koldus leszek, kinek gúnyája foltozott
Vagy gyári munkás, aki csak éhbérért dolgozott
Akinek neje éhezni szülte számtalan gyermekét
Mert ennyifelé már nem tudja osztani kenyerét...?
Vagy gazdag uraság, kinek aranya számtalan
S aki arra büszke, hogy több hatalmas háza van
Mit bérbe ad, mert maga mindbe lakni képtelen
S nyerészkedik a nincstelenek által lakott bérleten...?
Vagy kis gida, kit a nyájból kiválasztott már a farkas
Vagy cseléd, aki lehajtott fővel jár, s a neve „hallgass”
Vagy napsütötte ország homokján futó skarabeus
Vagy galambmadár, mi száll, repül, és huss...?
Vagy kisveréb leszek, akit a sas elkapott
Vagy zarándok, akinek százegy botja elkopott
Vagy hegycsúcsra hágó kicsi szirti kecske
Vagy apostol, akinek mindig fáj a lelke?
Szőke leszek-e, fekete, ha újjászületek
S ember leszek-e egyáltalán, erre feleljetek
Vagy prérin száguldó, horpadt oldalú farkas
Vagy seregély, amelyik sose hallgat?
S ki voltam régen? Tudós, vagy koldus?
Lárva, egér, növény, vadló, hal, mókus?
Mi volt a sorsom, szenvedtem-e vajon?
Boldog voltam-e legalább egyetlen napon?
Ezernyi kérdés, a választ senki se tudja
Vajon mindez lehet-e az Isten ujja?
Lehet-e neki ez a dolog csak játék
Egy jobbító, figyelmeztető jó szándék?
Örök rejtély ez, úgy vélem, de nem tudom.
Reménykedni lehet benne, azt gondolom.
Ha van ilyesmi, remélni, hogy jobb lehet
A soron következő, talán sokadik életed.
És ha valaki gonosz volt előző életében
Megbűnhődik-e? Én ezt csak remélem.
Hogyha meg jó volt, akkor boldog lesz-e
S mellészegődik-e majd végre a szerencse?
Az élethez szerencse kell, a bölcsek mondják.
Lehet, hogy igazuk van, és jól gondolják.
Kit így, kit úgy büntet vagy áld a sorsa
Ki szerencsés, annak mindig jól megy dolga.
Ki szerencsétlen, az mások baját átérzi
Megértőbb, mert tudja, mi az, hogy félni
Holnaptól, bántástól, megaláztatástól
Éhezéstől, hidegtől, halálra fagyástól.
Most figyelj, hozzád szólok, akárki vagy!
E földön sokaknak szenvedése nagy!
S hogy ez ne legyen, vigyázz rá magad körében
Mert magadat láthatod a másoknak szemében.
S ha egy szerencsétlen kis bogár utadba kerül
És ijedten, félve, rémülten, fejvesztve menekül
Ne gondold, hogy nyugodt szívvel agyonütheted
Hisz nem tudhatod, nem lesz-e ez a következő életed!
Ne tedd másokkal, mit magaddal se tennél
Ne árts, - tartsd magadat sokkal többre ennél
A lélekvándorlásban hiszel, vagy nem hiszel
Mindenképp jó, ha semmi ocsmányságot nem teszel.
Ezért jobb, ha átgondolod a tetteidet, azt ajánlom
Úgy intézd az életed, hogy senkinek se fájjon
Óva intlek: ne árts senkinek soha, bármit is teszel
Mert a szenvedő következőleg lehet, hogy te leszel!
VÉGE
Lélekvándorlás
-vers-
A lélekvándorlásban nagyon sokan hisznek.
Hogy ők majd egyszer valami más is lesznek.
Valami bőrében visszakerülnek a Földre.
Szerintük ez a körforgás tart mindörökre.
Ha tényleg vándorol mégis a lélek
Te mi szeretnél lenni, felelj rá, kérlek
S ne azt válaszold, hogy: jaj, úgy félek
Hanem gondolkodj el rajta, de tényleg.
Ijesztő, mondhatom, komolyan, érzem.
Selyemgubóban hernyóként az ébredésem
Akit bedobnak gőzölgő vizes fazékba
Vagy a gabonaszemnél én leszek a léha?
Vagy egy állat, akit az úton eltaposnak
Mert az autók nehezek és nagyon gyorsak
Vagy világ fájdalmát cipelő ember leszek
Akinek vállát nyomják tonnányi gond-hegyek?
Vagy gyilkos, aki a rács mögött várja
Hogy elkövetkezzen lassan az ő halála
Vagy ártatlan gyermek, akit agyonvernek
Vagy megcsalt hitves, akit nem szeretnek?
Vagy én leszek egy levélke egy fán
Vagy egy fűszál a réten, vagy apró bogár
Vagy szopós malacka a szilveszteri tálon
Vagy táncoslány a léha, giccses bálon?
Vagy bárány leszek, akit megölnek
S cintányéron tálalnak, ha megsütöttek
Fehér szőrömből bekecset fabrikálnak
Jaj, de szomorú sorsa van a barikának!
Vagy vén fa leszek, akit fűrésszel kettévágnak
Vagy akinek csúcsára királyi sasok szállnak
Aki hajladozik a szélben, ágai letörnek...
Vagy kivert kutyája leszek e földnek?
Virág leszek-e, akit levágnak, letépnek
Csokorba kötnek, mert a virágok szépek
Vagy szúnyog leszek-e, akit agyoncsapnak
Bár vért szívni sajnos, sohase hagynak?
Vagy kullancs leszek-e, ami hullik a hajadba
Megölnek, aztán kidobnak majd a francba
Vagy bolha leszek, esetleg hangya vagy túzok
Nem tudni, hogy majdan milyen sorsot húzok.
Tigris leszek-e, s ha gyönge, hát elveszek
Vagy hatalmas agyarú, óriás elefánt leszek
Vagy vadászó oroszlán, akinek ölnie kell
Ha azt akarja, hogy bendője tele legyen?
Vagy ugráló majmocska a kókuszdiófán
Vagy piros alma a kamrapolcon talán
Vagy csípős hagyma, uborka? Tüskés szeder?
Vagy illatos-piros, zamatos, finom eper?
Szép hosszú fűszál, mit tehenek harapdálnak
Vagy barack, mely dísze a kompótos tálnak
Égre törő jegenyefa, vagy cirok, melyből seprűt kötnek
Vagy búzaszem, amelyből éltető kenyeret sütnek?
Vagy prédaállat, akit a krokodil elkapott
Vagy fóka, akibe belemélyed ezer cápafog?
Vagy, aki fogyatékkal s nyomorba született
Vagy csúfság, akit soha még senki sem szeretett?
Vagy kísérleti patkány, laboratóriumi majom
Vagy bennszülött, akinek gyereke egész halom
Vagy vad völgyek között vágtázó szilaj csikó
Vagy édes kisunoka, kit becézget anyó, apó?
Dögevő hiéna, sakál, keselyű is lehetek
Bármi élőlény, belegondolni se merek
Lehetek nádszál a tóban, mit télen levágnak
Vagy rossz életű ember, kit hajtanak a vágyak.
Vagy vadvirág a réten, kit egyszerre lekaszálnak
Vagy tücsök, aki úgy örül a múlandó, forró nyárnak
Vagy méh, ki mézével annyit hiába dolgozott
Inaszakadtáig gyűjtött, de hasznot gazdájának hozott?
Vagy koldus leszek, kinek gúnyája foltozott
Vagy gyári munkás, aki csak éhbérért dolgozott
Akinek neje éhezni szülte számtalan gyermekét
Mert ennyifelé már nem tudja osztani kenyerét...?
Vagy gazdag uraság, kinek aranya számtalan
S aki arra büszke, hogy több hatalmas háza van
Mit bérbe ad, mert maga mindbe lakni képtelen
S nyerészkedik a nincstelenek által lakott bérleten...?
Vagy kis gida, kit a nyájból kiválasztott már a farkas
Vagy cseléd, aki lehajtott fővel jár, s a neve „hallgass”
Vagy napsütötte ország homokján futó skarabeus
Vagy galambmadár, mi száll, repül, és huss...?
Vagy kisveréb leszek, akit a sas elkapott
Vagy zarándok, akinek százegy botja elkopott
Vagy hegycsúcsra hágó kicsi szirti kecske
Vagy apostol, akinek mindig fáj a lelke?
Szőke leszek-e, fekete, ha újjászületek
S ember leszek-e egyáltalán, erre feleljetek
Vagy prérin száguldó, horpadt oldalú farkas
Vagy seregély, amelyik sose hallgat?
S ki voltam régen? Tudós, vagy koldus?
Lárva, egér, növény, vadló, hal, mókus?
Mi volt a sorsom, szenvedtem-e vajon?
Boldog voltam-e legalább egyetlen napon?
Ezernyi kérdés, a választ senki se tudja
Vajon mindez lehet-e az Isten ujja?
Lehet-e neki ez a dolog csak játék
Egy jobbító, figyelmeztető jó szándék?
Örök rejtély ez, úgy vélem, de nem tudom.
Reménykedni lehet benne, azt gondolom.
Ha van ilyesmi, remélni, hogy jobb lehet
A soron következő, talán sokadik életed.
És ha valaki gonosz volt előző életében
Megbűnhődik-e? Én ezt csak remélem.
Hogyha meg jó volt, akkor boldog lesz-e
S mellészegődik-e majd végre a szerencse?
Az élethez szerencse kell, a bölcsek mondják.
Lehet, hogy igazuk van, és jól gondolják.
Kit így, kit úgy büntet vagy áld a sorsa
Ki szerencsés, annak mindig jól megy dolga.
Ki szerencsétlen, az mások baját átérzi
Megértőbb, mert tudja, mi az, hogy félni
Holnaptól, bántástól, megaláztatástól
Éhezéstől, hidegtől, halálra fagyástól.
Most figyelj, hozzád szólok, akárki vagy!
E földön sokaknak szenvedése nagy!
S hogy ez ne legyen, vigyázz rá magad körében
Mert magadat láthatod a másoknak szemében.
S ha egy szerencsétlen kis bogár utadba kerül
És ijedten, félve, rémülten, fejvesztve menekül
Ne gondold, hogy nyugodt szívvel agyonütheted
Hisz nem tudhatod, nem lesz-e ez a következő életed!
Ne tedd másokkal, mit magaddal se tennél
Ne árts, - tartsd magadat sokkal többre ennél
A lélekvándorlásban hiszel, vagy nem hiszel
Mindenképp jó, ha semmi ocsmányságot nem teszel.
Ezért jobb, ha átgondolod a tetteidet, azt ajánlom
Úgy intézd az életed, hogy senkinek se fájjon
Óva intlek: ne árts senkinek soha, bármit is teszel
Mert a szenvedő következőleg lehet, hogy te leszel!
VÉGE