Syuron.hu

Bobby Leng:
Két lábbal a földön
-vers-



Repülni kéne, fel a magasba szállni
De mindig visszahúz valami, bármi
Valami gonoszság, ami lenről ered
És ami visszarántja a lábat, kezet
Letépi a tollakat, rátapos a szárnyra
Hiszen örökké csak a gonoszt vágyja
Nem gyűlöl-haragszik, csak gonosz
Lelkében nincs jóság: ő kevés ahoz
Nem világított még oda be a fény
Ezért van sötétség lelkének rejtekén
Ő nem képes szállni, hát mást se enged
Visszarántja, s ha nem, akkor szenved
Nem is érti, más miért akar szállni
A levegőéggel, a fénnyel eggyé válni
Nem érti, hogy másnak lelke szabad
Tiszta és könnyű, mint a fénylő tavasz
Néz bután, szemöldjét összerántva
De titokban azért ő is a felhőkbe vágyna
S kétlábbal súlyosan a földhöz tapadva
Csak áll ott a sületlen, ostoba barma
Hát azt kívánja, mindenki így tegyen
Nem szenvedheti, hogy másféle is legyen
Mint ő. Meggyőződéssel hiszi magáról
Hogy ő a legtöbb, éljen is bárhol
Ostobaságánál nagyobb csak gonoszsága
Kisstílű, mocsok, aljas, s a sok hazugsága
Rosszindulatúan mindenkit besároz
Mindent kitalál igaza bizonygatásához
Rádtipor, kitépi a tolladat, s visszaránt
Kajánul örül, hogy veled hogy kibánt
Hogy miért, megmagyarázni nem tudja
Mert egy ép gondolatra neki sose futja
Ha kérdeznék, válasza ez lenne: „csak”
Ki tudja, mi rejtezik eme indok alatt
Sötét lelkébe senki bele nem láthat
Csak az ördög, az bátran ott-tanyázhat
Ő irányítja biztosan minden tettét neki
És minden gonoszságra könnyen rá is veszi
Hogy visszaránthassa a földre azokat
A szegény, szállni vágyó, tiszta angyalokat.





VÉGE