Hiány
Bobby Leng:
Hiány
vers
Valami hiányzik. Hogy mi, rájönni sehogysem tudok.
Ilyenkor kínomban valamit nassolok, rágcsálgatok.
Ámde az űr, amit lelkemben ilyenkor érzek
Betölteni semmi finomság nem tudja végleg.
És nemcsak én vagyok így ezzel, más is, jól tudom.
Hiszen hallottam már itt-ott, vagy a buszon.
Ki cigire gyújt ilyenkor, ki meg a körmét rágja
Ki ujjaival dobol, vagy egyszerűen a pofákat vágja
De hogy mi kéne, a választ rá senki se tudja
Többre nem, csupán a kérdésekre futja.
Látszólag minden oké, hát akkor mi kéne még?
Én nem tudom, más se tudja, talán csak az ég.
Az is lehet, hogy nem VALAMI, csak egy érzés.
De hogy miféle, az bizony talány, és jó kérdés.
Csakhát vissza-visszatér, bár úgy tűnt: már elhagyott
S akkor megint fáj a szív és üres, és olyan zaklatott.
Én nem is értem, de úgy tűnik: mások se értik.
Van, ki megbuggyan tőle, vagy egészen, vagy félig.
S hiába a szeretet, szépség vagy törődés
Hiába minden kedvesség, barátság, féltés.
Hiába a jólét, és a puha, meleg, tiszta ágyikó
Az ember úgy érzi, hogy valahol máshol lenne jó.
De vajon mi okozza ezt a nagy ménkű nagy ürességet?
Mikor s mitől kezdődött, és vajon mikor ér majd véget?
E tátongó űrt betölteni ugyan vajon miként lehet?
Én nem tudom... de egyszer tán megjön rá a felelet.
VÉGE
Hiány
vers
Valami hiányzik. Hogy mi, rájönni sehogysem tudok.
Ilyenkor kínomban valamit nassolok, rágcsálgatok.
Ámde az űr, amit lelkemben ilyenkor érzek
Betölteni semmi finomság nem tudja végleg.
És nemcsak én vagyok így ezzel, más is, jól tudom.
Hiszen hallottam már itt-ott, vagy a buszon.
Ki cigire gyújt ilyenkor, ki meg a körmét rágja
Ki ujjaival dobol, vagy egyszerűen a pofákat vágja
De hogy mi kéne, a választ rá senki se tudja
Többre nem, csupán a kérdésekre futja.
Látszólag minden oké, hát akkor mi kéne még?
Én nem tudom, más se tudja, talán csak az ég.
Az is lehet, hogy nem VALAMI, csak egy érzés.
De hogy miféle, az bizony talány, és jó kérdés.
Csakhát vissza-visszatér, bár úgy tűnt: már elhagyott
S akkor megint fáj a szív és üres, és olyan zaklatott.
Én nem is értem, de úgy tűnik: mások se értik.
Van, ki megbuggyan tőle, vagy egészen, vagy félig.
S hiába a szeretet, szépség vagy törődés
Hiába minden kedvesség, barátság, féltés.
Hiába a jólét, és a puha, meleg, tiszta ágyikó
Az ember úgy érzi, hogy valahol máshol lenne jó.
De vajon mi okozza ezt a nagy ménkű nagy ürességet?
Mikor s mitől kezdődött, és vajon mikor ér majd véget?
E tátongó űrt betölteni ugyan vajon miként lehet?
Én nem tudom... de egyszer tán megjön rá a felelet.
VÉGE