A különös tükör
Bobby Leng:
A különös tükör
vers
Egyszer egy nő annyira hiú volt
Hogy idegesítette ruháján minden folt
És szépségének teljesen rabja volt
Pedig nem is volt szép szegény bolond.
Kérdezte tükrét: Én vagyok-e a legszebb?
Szegény tükör erre őszintén mit felelhet?
Talán igazság helyett hazudnia kellhet
Be kell csapnia e szegény ostoba lelket.
A tükör ásít és gondolkodik a válaszon
De már nagyon dühös a harcias amazon
És várja a választ türelmetlenül s nagyon
Mert ő egy el nem kelt, ámde hiú hajadon.
A tükör végre válaszra szánja el magát
Mert látja a szerencsétlen buta nő bánatát
Aki korát hazudtolva gyerekholmiban jár
Úgy fest, hogy ostobaságában sehol sincs határ.
A tükör szól végre, s amit mond, ó, borzalom
Mert ezt mondja: Te vagy a legszebb nyúl a halpiacon
Hunyorgva lesi, válaszával a nő mit kezd vajon?
Hát elmondhatom: az meg is lepődött nagyon.
Ez meg miféle válasz, erősködik, förmed a tükörre
Majd mérgében felugrik, és ledobja őt a földre
Rá is tapos, ugrál rajta, reméli, hogy összetörte
És a szemtelentől megszabadul mindörökre.
De nem ám, nem így, nem biza, dehogyis, mégse
Mert a szőnyeg puha, és a tükröt a töréstől megvédte
A nő felveszi hát, és leül ismét a kis kerek székre
És elgondolkodik, mert nem tudja, a választ mire vélje.
Gondolkodik, és végül megérti, mi a lényeg.
Az, hogy hol egyedül van, ő a legszebb, tényleg.
Hát így kell neki cselekednie. Találhat ő még férjet.
Mindegy milyet: a sorstól túl sokat nem is kérhet.
Megértette, hogy ha szeretik, akkor ő lesz a legszebb
Lehet piros vagy kék, vagy háromfülű, az mindegy.
Mert a szerelem ilyen: rózsaszín felhőbe burkol mindent.
Mindegy, hogy kövér-e, sovány-e, vagy nyüzüge termet.
Mindenkinek van egy párja valahol a nagyvilágban.
Nem kell keresni, pánikolni ijedten, halálra váltan.
Majd jön, s ha itt lesz, felismered, hidd el bátran.
Ne félj, mert semmi rossz nincsen a magányban.
Ha erőltetnéd, csak bajt s nyűgöt veszel a nyakadba.
Mert az illúzió hamar elszáll, s ittmaradsz magadra.
De akkor már a szíved-lelked a csalódás búja marja
És magadat okolod, hogy miért is voltál olyan marha.
Hát csak várj, türelmesen, és ne add magad könnyen
Az első jöttmentnek, aki melléd finoman odalibben.
Ne ess kétségbe, ne félj, hogy rád omlik minden
Hanem türelmes légy, erős, telve reménnyel, hittel.
Aztán majd jön Ő, és rádmosolyog, és tükör se kell
Szemében meglátod magad, s neki a legszebb leszel
S csúnyácska tükör-arcmásod se lesz már többé teher
És szerelemmel telik meg két szív, két lélek, két kebel.
Akit szeretnek, megszépül, s helyreáll önbizalma
Felértékelődik saját szemében is, nem ürge már, s nem dajna
„Szeretlek” - suttogja ő is, és a Másiknak hangja
Jólesik mindegyiknek, ha nap mint nap ezt hallja.
Hát csak várj s ne a tükröt okold, ha becsapott
És fűt-fát ígért, és össze-vissza csak hazudozott
Inkább magadba nézz és ne adjál neki rá okot.
Tudd meg: a tükör jócskán torzítani szokott.
Inkább ne nézz bele. Emeld fel inkább a fejed
És nézz fel, itt e gyönyörű világ, mind csak neked
S e világban valahol ott dobog a szív, aki majd szeret
Aki majd hű társad, a tükröd, a mindened lehet.
VÉGE
A különös tükör
vers
Egyszer egy nő annyira hiú volt
Hogy idegesítette ruháján minden folt
És szépségének teljesen rabja volt
Pedig nem is volt szép szegény bolond.
Kérdezte tükrét: Én vagyok-e a legszebb?
Szegény tükör erre őszintén mit felelhet?
Talán igazság helyett hazudnia kellhet
Be kell csapnia e szegény ostoba lelket.
A tükör ásít és gondolkodik a válaszon
De már nagyon dühös a harcias amazon
És várja a választ türelmetlenül s nagyon
Mert ő egy el nem kelt, ámde hiú hajadon.
A tükör végre válaszra szánja el magát
Mert látja a szerencsétlen buta nő bánatát
Aki korát hazudtolva gyerekholmiban jár
Úgy fest, hogy ostobaságában sehol sincs határ.
A tükör szól végre, s amit mond, ó, borzalom
Mert ezt mondja: Te vagy a legszebb nyúl a halpiacon
Hunyorgva lesi, válaszával a nő mit kezd vajon?
Hát elmondhatom: az meg is lepődött nagyon.
Ez meg miféle válasz, erősködik, förmed a tükörre
Majd mérgében felugrik, és ledobja őt a földre
Rá is tapos, ugrál rajta, reméli, hogy összetörte
És a szemtelentől megszabadul mindörökre.
De nem ám, nem így, nem biza, dehogyis, mégse
Mert a szőnyeg puha, és a tükröt a töréstől megvédte
A nő felveszi hát, és leül ismét a kis kerek székre
És elgondolkodik, mert nem tudja, a választ mire vélje.
Gondolkodik, és végül megérti, mi a lényeg.
Az, hogy hol egyedül van, ő a legszebb, tényleg.
Hát így kell neki cselekednie. Találhat ő még férjet.
Mindegy milyet: a sorstól túl sokat nem is kérhet.
Megértette, hogy ha szeretik, akkor ő lesz a legszebb
Lehet piros vagy kék, vagy háromfülű, az mindegy.
Mert a szerelem ilyen: rózsaszín felhőbe burkol mindent.
Mindegy, hogy kövér-e, sovány-e, vagy nyüzüge termet.
Mindenkinek van egy párja valahol a nagyvilágban.
Nem kell keresni, pánikolni ijedten, halálra váltan.
Majd jön, s ha itt lesz, felismered, hidd el bátran.
Ne félj, mert semmi rossz nincsen a magányban.
Ha erőltetnéd, csak bajt s nyűgöt veszel a nyakadba.
Mert az illúzió hamar elszáll, s ittmaradsz magadra.
De akkor már a szíved-lelked a csalódás búja marja
És magadat okolod, hogy miért is voltál olyan marha.
Hát csak várj, türelmesen, és ne add magad könnyen
Az első jöttmentnek, aki melléd finoman odalibben.
Ne ess kétségbe, ne félj, hogy rád omlik minden
Hanem türelmes légy, erős, telve reménnyel, hittel.
Aztán majd jön Ő, és rádmosolyog, és tükör se kell
Szemében meglátod magad, s neki a legszebb leszel
S csúnyácska tükör-arcmásod se lesz már többé teher
És szerelemmel telik meg két szív, két lélek, két kebel.
Akit szeretnek, megszépül, s helyreáll önbizalma
Felértékelődik saját szemében is, nem ürge már, s nem dajna
„Szeretlek” - suttogja ő is, és a Másiknak hangja
Jólesik mindegyiknek, ha nap mint nap ezt hallja.
Hát csak várj s ne a tükröt okold, ha becsapott
És fűt-fát ígért, és össze-vissza csak hazudozott
Inkább magadba nézz és ne adjál neki rá okot.
Tudd meg: a tükör jócskán torzítani szokott.
Inkább ne nézz bele. Emeld fel inkább a fejed
És nézz fel, itt e gyönyörű világ, mind csak neked
S e világban valahol ott dobog a szív, aki majd szeret
Aki majd hű társad, a tükröd, a mindened lehet.
VÉGE