Syuron.hu

Bobby Leng:

A fontos ember
vers


A fontos ember nagyon fontos.
Hitte ezt magáról biztosan.
Aktatáskáját lóbálgatva
Mendegélt, sétált boldogan.

Betért egy szupermarketbe aztán
S ott a toalettre baktatott.
Aktatáskáját ott letette
De közben telefonálgatott.

Egyik kezével telefont tartva
Végezte dolgát, jaj, miképp.
De aztán felvette a táskáját
És nem mosta meg a kezét.

Közben folyton beszélt bele csak
A marokmobilba, fontos lehet.
Útja ezután hová máshová
Mint az étkezdébe vezetett.

Sorban állt, de lám, még ott se
Vette le füléről a telefont.
Milyen fontos ember lehet hát
Nagyon sok lehet neki a gond.

Milyen fontos ő, mutatja körben
És lenézi csak a többieket
Ám azt nem tudja, hogy azok
Vécézés után mind mostak kezet!

Pedig egy ember, még amottan
A toalettben szólt rá: nahát
Kérem uram, kezet ha mosna
S ha nem, hát szégyellje magát!

Rácsodálkozva nézett az úrra
Nem is értette, hogy mit akar
Kamutelefonját fogdosta inkább
És minden mást is, épp ez a baj.

Amerre járt, és amihez csak nyúlt
Kezéről a kosz odatapadt.
Az öltönyös, táskás, fontos ember
Valójában ostoba mocskos paraszt.

Vagy nem is: mert a paraszt, az
Mindig megmossa a kezét
Akármit csinál, hogyha végez
S ruhája munkában kopik szét.

De nem koszos, inkább foltos
Mert otthon kapott jó nevelést
Nem úgy, mint a városi bunkó
Ki soha nem mossa meg a kezét.

Azt hiszi magáról, ő a minden
S koszos öltönyét szekrénybe teszi
Soha nem mossa ki az ingét
Csak illatszerekkel fűszerezi.

Értetlen szemmel bámul másra
Ha rászólnak, ha valamit vét.
Egy a lényeg: e fontos ember
Soha nem mossa meg a kezét!




VÉGE